Circulares litterae dioecesanae anno 1947. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
X.
országot a veszélyek örvényéből három forint árán ki lehetne ragadni, nem akadna három ember, aki magát erre az áldozatra elszánná». Sokáig kellett rabigában maradnia annak a népnek, mely az új hit felvételével, éppen az ősi magyar Mária-tiszteletet vetette el, s a pogány törökkel versenyt káromolta Nagyasszonyát. Zrínyieknek, Rákócziaknak kellett jönniök, kiknek kezében ismét máriás zászló lengett, midőn hazájuk szabadságáért küzdöttek, míg végre szebb napok virradtak erre a régi nagyságából annyira kifosztott népre. De nézzünk határainkon túl kissé messzebbre is. Voltak a magyarnak testvérnépei. Julián domonkosrendi barát 1236-ban még megleli az Ural hegység tövében virágzó «Nagymagyarországot». Okiratok beszélnek kaukázusi Gyertyán király Magyar- országáról. Rokon népek voltak a húnok, avarok, besenyők, kunok ; hatalmasabbak voltak, mint mi, több testvérük volt, mint nekünk, hová lettek mégis? Pusztulásuk sejteti, milyen sors várt volna ránk is, ha nem oltalmaz egy hűséges édesanyai kéz, mely még akkor sem hagyja el gyermekeit, ha elfordulnak tőle. Legyen bár divat manapság az anyagelvűség, a materializmus, mely mindent tagad, ami nem szemmel látható, nem kézzel tapintható, mi — Kedves Keresztény Hívek, Magyar Testvérek — ne szakadjunk el őseink hitétől, a katolikus keresztény tanítástól, mert ég és föld elmúlnak, földi hatalmak megsemmisülnek, világnézetek elfakulnak, de Krisztus igéi el nem múlnak, a sziklára épült Anyaszentegyház meg nem inog. Igenis, mi Isten ujját látjuk a történelmi eseményekben, s ezért minden vész és vihar közepeit meg nem szűnünk remélni. Sőt most hívunk fel benneteket, hogy mint őseink tették, töretlen bizalommal helyezzük sorsunkat Isten kezébe a Szűzanya által. Ezért az 1947/48-as év, párhuzamban a 48-as centenáriummal, Boldogasszony éve lesz. Jelszava : Vissza a Nagyasszonyhoz, vissza a magyarság ősi életforrásaihoz ! Valljuk ismét Őt királynőnknek, hogy kezébe vehesse sorsunk intézését ; valljuk meg hűtlenségünket, hogy visszatéríthessen az Isten felé vezető útra ; valljuk magunkat nemzetének, hogy éreztethesse velünk hatalmát és jóságát ! II. Meghirdetjük ezért az egész ország hivő népének a Rudapesten tartandó nemzeti Mária-kongresszust. Itt fog megtörténni az egész Boldogasszonynak szentelt év legfontosabb eseménye : Magyarország felajánlásának megújítása. Ugyanebbe a felajánlásba kapcsolódnak bele híveink széles tömegei a búcsújáró helyekre vezetendő zarándoklatokon. Ugyancsak minden egyházközség is helyi ünnepség keretében ajánlja magát s hazáját Mária oltalmába, hogy valóban az egész nemzet hódolata szálljon a Nagyasszony elé. A külső hódolatot kövesse az Isten akaratának a lélekben való elfogadása. Baj volna, ha csak ajakkal dícsérnők Istent. Belső, lélekben való átalakulásunk a fontosabb, sőt minden külső ünnepnek is éppen az a célja, hogy a lélekre hasson. Ez a Boldog- asszonynak szentelt esztendő is csak akkor éri el célját, ha a magyarság lélekben is újra Mária nemzetévé lesz ! 1. Alakítsa át elsősorban felfogásunkat a bennünket körülvevő életről. Mikor olyan nagy súllyal nehezedik vállainkra a nemzetünket ért megpróbáltatás. Ismerjük el a csapásokban, alázatos lélekkel a magyar bűnök büntetését. Válaszunk rá a bűnbánat legyen, nem ökölrázás az ég felé, nem bosszúlihegés az ellenségek felé. Vállaljuk el keresztünket. Nemcsak az egyes emberek, családok, hanem a nemzetek között is vannak kereszthordozók. Néhány hónapja volt Győrött annak a köny- nyező Mária-képnek ünnepe, melyet egy ír püspök mentett ide hozzánk akkor, midőn 3
