Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI.
- 52 4001/1946. sz A kormánynak papcég» hoz intézett felhíváséra válasz. A magyar kormánynak a papsághoz intézett felhívására adott válaszomat alábbiakban teljes terjedelmében közlöm Tdő Papjaimmal. 4001/1946. sz. MINISZIl-^LNÖK ÚR! A magyar kormány a napokban a rádión keresztül és a hazai lapokban is közölt felhívással fordult a papsághoz. Nagy meglepetéssel olvastam és velem együtt püspök-társaim, a magyar katolikus főpásztorok, de bizonyára papjaink, híveink, sőt az ország lakosságának zöme is ezt a felhívást. A felhívásra a kormány a szovjet hadsereg főparancsnoksága levelének bizonyos megállapításaiból vett indítást, amelyek szerint bizonyos szervezetek és tényezők között „elsősorban a katolikus papság nem nyújtott segédkezet a megszálló hadsereg és a magyar nép békés együttélésének munkálásához“. Meglepődésünket elsősorban a felhívás módja váltotta ki. A magyar kormányok eddig az Anyaszentegyház alkotmányát figyelemben részesítve, a papsághoz szóló, papi személyüket és tevékenységüket érintő kívánságaikat, üzeneteiket és kérelmeiket következetesen mindig törvényes főpásztoraik útján intézték. A Szá- lasi-féle gyászos parancsuralmi rendszer tett ugyan kísérletet ilyen közvetlen kapcsolat irányában is, de boldogult elődöm nemcsak óvást emelt ellene, hanem utasította a papságot, hogy a jelentkezésre szóld, különben is illegitim közvetlen felszólításra ne válaszoljon. Ha a kormány megtartotta volna most is a szokott, szabályszerű J utat, a szükséges tárgyalások nyomán esetleg indokoltnak látszó főpásztori közlés és irányítás a törvényes főpásztori tekintély révén súlyban nyert volna a papság előtt. Nagy a meglepődésünk továbbá a nyilvános — csak általánosságban tartott — megvádolás és szinte kipellengérezés- szerű megbélyegzés miatt. A felhívásnak azon megnyugtató kijelentéseit, amelyek szerint „a demokrácia nem ellensége az Egyháznak és a jövőben sem válik azzá; — az Egyház számíthat az állam támogatására is“ — a felhívás szerint ugyancsak a demokratikus állam támogatása arányában ; — az állam kész az Egyház jogait továbbra is biztosítani, köszönettel vesszük. Különös visszhangra talált az a megállapítás, hogy „a demokratikus köztársasági állam és az Egyház vállvetve kell, hogy harcoljon a nemzet egységes fejlődéséért.“ Ez az I együttműködés a magyar püspöki karnak, élén az ország hercegprímásával és az egész magyar katolikus társadalomnak a leghőbb óhaja. Boldogok leszünk, ha ez teljesen megvalósul és fájlaljuk, hogy ha e tekintetben hiányok mutatkoznak. Ezeknek kiküszöbölésére bennünk mindig megvolt és megvan most is a készség és nem rajtunk múlott és nem fog rajtunk múlni a jövőben sem, ha esetleg nem érvényesül a maga teljes mértékében és erejével. Tudomásul vettük a demokratikus államformát; csak következetes folytatása ennek az is, hogy az együttműködésre — természetesen az Anyaszentegyház jogai érvényesülése mellett — őszintén készen állunk és ezt a teljes hajlandóságunkat itt megismételve készségesen felajánljuk. A kormány felszólítása az Anyaszentegyház jogait érintő, most említett, egészen természetes fenntartásunk tekintetében tartalmaz ugyan bizonyos megnyugtatást, mikor hangoztatja, hogy kész az Egyház jogait továbbra is biztosítani. A támogatásnak ugyanott történő igérése „a hitbuzgalmi feladatok teljesítésében“ azonban csak úgy nyugtat meg, ha a felhívás, illetve a kormány ezt az Anyaszentegyház összes Isten-adta jogai és kötelességei vonalára érti, mintahogy az a nyugati demokratikus országokban megvan. Ezt a támogatást lelkipásztori feladataink összes ágozataira tisztelettel igényeljük. És ha a magyar kormány jólesően vett, komoly megállapítása szerint »a magyar nép lelki kérdéseinek gondozásánál elsősorban jön tekintetbe a magyar papság“, az Egyház komoly és következetes
