Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI.
— 53 támogatásával a Kormány saját, nehéz feladatát könnyíti meg és támasztja alá. A kormány felszólítása vádakat emel ellenünk. Ezek a vádak és kapcsolatban velünk szemben támasztott kívánalmak: a megszálló hadsereg és a magyar nép békés együttélésének munkálásához nem nyújtottunk segédkezet, — tehát ezt kell nyújtanunk; — toyábbá kívánatos és szükséges az eltávolítása sorainkból olyanoknak — tehát ilyeneknek ottléte feltételezés —, akik „az itt-ott még mutatkozó hibák miatt a Vörös Hadsereg vagy a demokrácia iránt ellenszenvet igyekeznek kelteni ; — hirdessük „a demokrácia eszmei magasrendűségét“ és figyelmeztessünk a Vörös Hadsereg iránti hálára és ápoljuk azt, amire e hadsereggel szemben az ország bitorlóinak és ellenségeinek legyőzéséért és az átalakulásnak e hadsereg jelenlétében békésen történt végbemeneteléért kötelezve vagyunk. Hogy minő érzéssel fogadta a magyar püspöki kar a győző és megszálló hadsereget, mutatta 1945. május 24-i körlevele, melyben elismerte, hogy „nem bizonyult valónak az a hír, amelyet az orosz seregek egyházat írtó szándékáról terjesztettek, sőt sok figyelmet is tapasztaltunk a a parancsnokságok részéről az egyházi élettel szemben. Templomaink állnak és akadálytalanul folynak az istentiszteletek“. A magyar katolicizmus hivatalosan tehát ilyen meggondolással nézett és ment a megszállás és a megszálló hadsereg felé. Ettől áthatva nagy önuralmat gyakorolt mindazon hibák tekintetében, amelyek a megszállással kapcsolatban előfordultak és aminőket magának a kormánynak jelenlegi felhívása még most is itt-ott előfordulóknak jelez. A közismert hibáknak egyenes letagadását és kendőzését tőlünk bizonyára senki sem várta és most sem várhatja. De a hibáknak tűrésén, ezekre való figyelmeztetésen és orvoslásuknak itt-ott kérésén túl nagy önuralommal tar- i tózkodtunk mindentől, amivel megsértettük volna akár a megszálló hadsereget, | akár a demokratikus államalakulatot. Ha vannak velünk szemben e téren konkrét vádak, szeretnők ismerni azokat. Ezekről nem tartalmaz semmi közelebbit a kormány felhívása sem. A népet mi nem hangoltuk semmiféle sértő vagy bántó megnyilatkozásra avagy fellépésre. A kormány felhívása ezen a nemleges magatartáson túlmenően a népnek hálára és békés együttélésre való hangolását kéri és várja tőlünk, akiket e teljesítményre elsősorban tart képeseknek. De lehet-e ezt tőlünk várni, lehet-e ezt tennünk akkor, amikor egymásután súlyos sérelmekben van részünk? A Miniszter- elnök Úr, illetve a kormány előtt vannak sérelmeinket felpanaszoló irataink. E sérelmek sorozata különben közismert: a Szentszékkel való diplomáciai viszony, amelynek módjára és képviseleti személyére nézve is már régebben megállapodás jött létre, még mindig nincs meg. Iskoláink és nevelőintézeteink ellen történt támadások rájuk fogott különféle jogcímeken, amelyek vagy egyáltalán nem, vagy figyelmet alig érdemlő részben bizonyultak be. A támadások sajtóbeli helyreigazításáról gondoskodás nem történt, vagy egyenesen elutasítást nyert. Meg kellett elégednünk azzal az elégtétellel, amelyet a leghiva- tottabbak, a szülők, oly átütően nyújtottak iskoláink megbízhatósága tekintetében és amely impozáns fellépés nagy vigasztalás számunkra. Azután sor került egyesületeinkre egy teljesen homályos bűntény ürügyén, amelyet érthetlenül és alaptalanul velünk hoztak összefüggésbe és amelynek vizsgálati irataiba, amire nézve külön folytatok tárgyalást a Miniszterelnök Úrral, nem tudok betekintést nyerni és amely elködösített eset miatt a közvélemény is nyugtalan. *- Ott vannak a körmeneteink — tehát istentiszteleti, hitbuzgalmi ténykedéseink — nem engedélyezése, illetve betiltása, ott a papok lefogása és ügyüknek hosszú időn át vizsgálatlanul hagyása, katolikus napi sajtó és párt hiánya stb. A különféle lapoknak, köztük a Vörös Hadsereg lapjának gyakori támadásairól
