Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VII.

Istennek egészen világos törvényével ütköznek össze a születéskorlátozók. Ez a törvény kiolvasható a természetből és a kinyilatkoztatásból. Az Edenkertben férfiúvá és asszonnyá teremtette az Ur az embert (Móz. I. 1, 27; Máté 19, 4; Márk 10, 6). Az életben semmi sincs cél és rendeltetés nélkül; az anyatest sincs. Ennek a rendeltetése: adjon gyermeket! Ezért van meg az emberben az életnem- zést szolgáló alkat- A nemek különbözőségének semmi értelme, ha a gyermek- nemzés gondolatát el lehetne sikkasztanunk. A házasság elsődleges célja is nyilván az emberi nem életének továbbvitele, az élet fáklyájának a továbbadása. Ahogy az Isten adta az életet az elődök révén a mai szülőknek, úgy kell tovább- adniok ezeknek is mindazok számára, akiket Isten nekik akar juttatni.

A nagy törvény.

Az Édenkertben férfiúvá és asszonnyá teremtette az Ur az embert (Móz. I. 1, 27; Máté 19, 4; Márk 10, 6). Mindjárt az első emberpár megteremtése és a házasság létesítése idején elhangzik az Ur ajkán a mindenkorra szóló, nagy törvény: „Növekedjetek és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok azt birodalmatok alá 1" (Móz. I. 1, 27—28). Nem is egyszer hangzik el, hanem szinte szüntelen és visszatérően (Móz. I. 8, 17 ; 9,1, 7 ; 22, 17; Jerem. 2 9, 6). Az Újszövetség egyetlen betűt sem vett el innét, nyíltan fenntartja az ősi törvényt (Tim. I. 5, 14). Az indokolás még szélesebb és erőteljesebb, új célokat megjelölő. Azt akarja az Apostol, rajta keresztül az Ur, hogy a választottak száma beteljék, hogy a feleségek szüléssel adjanak gyermeket Krisztus Egyházának, háznépet az Istennek és polgártársakat a szenteknek (Efez. 2, 19). A különböző élethivatású férfiak ezer és egy módon üdvözülhetnek, de az asszonynak az üdvösség útját az Apostol a szülésben jelöli meg: „A gyermekek szülése által fog üdvözülni“ (Tim. I. 2, 15). Az írásmagyarázók szerint a szülést a neveléssel együtt kell értenünk. Aki a házasságban nem akar szülni, nem akar üdvözülni sem.

A szentatyák közül elég szent Ágoston tanítására rámutatnunk: „Tiltott módon és erkölcstelenül él feleségével, aki a gyermekfogamzást megakadályozza“ (De coniug. adult, lib. 2. n. 12).

A természet, a kinyilatkoztatás és a szentatyák szilárd alapján az Egyház álláspontja egészén világos és egyszerű : a házassági jognak igénybevétele esetén korlátozni nem szabad soha; tehát az úgynevezett vigyázás, óvakodás, a házaséletnek bárminő, korlátozáscélzó megszeníségtelenítése kivétel nélkül, minden esetben súlyos bűn Isten és a természeti törvény elien. Ahol jog van, a kötelesség is jelentkezik. Vagy vállaljuk a házassági érintkezés következményekép a gyermeket, vagy hősiesen lemondunk egészen, vagy időlegesen az érintkezésről. Más erkölcsös lehetőség nincs. Az egyetlen, ami a parázna kéjelgést a törvény-szentesí- tette, megengedte érintkezéstől megkülönbözteti, a házassági fajfenntartás. Ha a fajfenntartás célját állandóan, vagy időlegesen kizárják a házasok, a házasélet is közönséges, bűnös élet-viszony; a családi szentély bűntanya, a házasok bűntársak.

A két római szent kongregáció (Officium, Poenitentiaria) egész sor döntést hozott idevonatkozólag. Élesen és következetesen elitélik a házassági jog körüli visszaéléseket: a fogamzásgátlás a természetjogba ütközik és föltétlenül bűnös (S. Offic. 1851. máj. 21. és 1853. ápr. 19). Hasonlókép nyilatkozik 1922. nov. 22-én és a S. Poenitentaria 1916. épr. 3-án és jun. 3-án.

XI. Pius pápa a keresztény házasságról szóló apostoli körlevelében (1930) mondja : „A házassági jog gyakorlása természeténél, fogva a gyermeknemzésre irá-