Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
28 vérek, híveitek sorában egyes olyanok is, akiknek az Isten jóságából van miből és hívő lelkületűk sugallatára készek is bővebben áldozni e szent célra, ajánljátok azt nekik külön is szíves figyelmükbe. Ha pedig helyi teendőiteknek anyagi ellátásán túl esetleges templomi gyűjtés keretében is tudnátok erre áldozni, a gyűjtéshez eleve hozzájárulva, annak eredményét hálás köszönettel fogjuk venni. Az adományokat és a netáni templomi gyűjtésnek eredményét a főegyházmegyei hivatal címére kérem küldeni, illetve befizetni. Kérjük együtt a Mindenható Istent, tegye lehetővé, hogy díszes szent hajlékát, a legszükségesebbeket helyrehozva, ismét mielőbb rendeltetésének szolgálatába állíthassuk. 1297. sz. Kiutasított paptestvérek ügye. « Fájdalmas lélekkel közlöm, hogy főegyházmegyénknek a fegyverszüneti határvonalon tűi eső részéből kiutasított főegyházmegyei oltártestvérek nap nap mellett jelentkeznek nálam, elmondván eltávolításuknak keserűségét. Kiutasítást időrend szerint eddig a következők nyertek: fíozd Gyula káplán Peredről. KUma István érd. esp., plébános Nagy- csalomjáról. Gróf Károly plébánoshelyettes Nagylégről. Sasvári István káplán Kurta- kesziről. Lupkovics László plébános lpoly- varbóról. Fábián János hittanár Szénéről. Sághy Ferenc káplán Ipolynyékről. Tóth Ignác h. esp., plébános Felsőtúrról. Tóth János lelkész Sárrétről. Tóth Béla plébánoshelyettes Ipolyfödémesről Troli József plébános Ipoiyszécsénkéről. Dr. Felber Gyula tb. kanonok, plébános Nagycétényből. Falusi Károly káplán Nagycétényből. Gyetven Pál plébános Párkányból. Dr. Horváth Rudolf h. esp., plébános Garamkövesdről. Dr. Szepesdi Ervin hittanár Ipolyságról. Simon Gyula káplán Szőgyénből. Elismeréssel kell feljegyeznem, hogy a paptestvérek jó pásztor módjára a végsőkig kitartottak híveik között és csak fenyegetésekre, a kényszernek engedve jöttek el, vagy pedig egyenesen fegyveres kísérettel tették ki őket. Nem kisebb elismeréssel és hálával kell felemlítenem azt is, hogy a hívek ott, ahol az eltávolításnak csak neszét vették, azonnal védőén sorakoztak fel lelkipásztoraik mellett, aminek azután nem egy helyen a szabadságjogok még nagyobb sérelmére a papnak az éj leple alatt való fegyveres eltávolítása lett a folytatása. Magam igazolásául a főegyházmegye tisztelendő papjainak és kedves híveinek, általában a nagy nyilvánosságnak tájékoztatására közlöm, hogy ennek a bekövetkezett nehéz helyzetnek megelőzése, illetve megakasztása érdekében minden lehetőt megtettem. Közelebbről is megjelölve, kettőt tettem. Egyrészt eddigi ideiglenes kormányzatom alatt magamtól következetesen és fokozatosan megfelelő személycseréket, dis- poziciókat eszközöltem, aminek keresztülvitele ugyan a kicseréltektől a mai utazási és közlekedési lehetőségek közepette súlyos áldozatokat kívánt, de ez rendben folyt. Másrészt felvettem és folytattam tárgyalásokat a kérdésnek kölcsönös megállapodások révén történő lebonyolítása érdekében. Hogy a kívánt eredmény nem következett be eddig, nem rajtam múlott. A kiutasítások nyomán bizalommal és szeretettel a következőket kérem, illetve teszem. Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy megilletődve épültem azon a valóban papi lelkületen, amellyel a kiutasított oltánest- verek az őket nemcsak méltánytalanul, de egyenesen jogtalanul ért megpróbáltatást viselik. Elhelyezésükre minden lehetőt iparkodom megtenni. Sajnos, a lehetőségek határt szabnak és lassan már a teljesen lehetetlen helyzettel kerülök szembe. Nagyon kérem a főegyházmegyénk ezen a részén működő oltártestvéreket, hogy fogadják megtéréssel, ha most azokat az állomáshelyeket is kénytelen vagyok betölteni, amelyek az utóbbi időben komoly okokból üresen voltak. Tudom, az élelmezési viszonyok nem könnyűek, több helyen a lakás is rongált állapotban van, de az igazi szeretet mindent le tud győzni. Kérem továbbá, hogy azok az oltáríest- vérek, akik egy-egy paptestvérüknek a nehézségek ellenére szerény hajlékot és szerény élelmezést tudnának biztosítani, ha nincs is náluk e célra külön szervezett állás, jelentsék mielőbb ide készségüket, hogy a sérelmes kiutasítások esetleges folytatásával szemben ne kelljen tehetetlenül állnom. Nem fogjuk az ilyeneket járandóságok nélkül sem hagyni. Amit a főegyházmegye saját erejéből még megtehet, azt meg fogjuk tenni. Nem mulasztom el a magyar kormány megértő kivételes segítségét is kikérni. Ugyanilyen szerény elhelyezési és szerény élelmezési készségnek felajánlását kérem azon főegyházmegyei — főleg székesfővárosi — katolikus nagyobb intézményektől is, ahol, a papi közreműködés egyébként is kívánatos, illetve üdvös. Végül tisztelettel és bizalommal megkerestem a hazai egyházmegyék főpásztorait
