Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
Vili 1355. sz. A bazilika helyreállítása. Jól tudom, hogy most az egyes plébániákon és egyházközségekben a háborús romok helyi eltakarítása sok gondot okoz és nagy áldozatkészséget kíván. Mégis Előttetek, Tdő Testvérek és Kedves Hívek, elő merek hozakodni az alma maternek az első vonalba tartozó és ott álló ügyével. Ezt megtenni — úgy érzem — szoros kötelességem is. Nem kétlem, hogy megértésre és együttérzésre találok, hiszen az anya sorsáért minden egyes hűséges gyermek aggódik. A főegyházmegye székesegyháza, gyönyörűséges bazilikánk, az ország első temploma, mely az esztergomi Sión ormán fön- séges méltósággal emelkedik az ég felé a hatalmas Isten dicsőítésére, nagyon erősen rongált, roncsolt állapotban használaton kívül van. Megszámlálhatatlan kis, néhány nagy — köztük egy-két a leszakadás veszélyével is erősen fenyegető — seb tátong az új jegyest, az új főpásztort, az ország első főpapját váró főszékesegyházon. A bazilikának megrongált szent kövei szemrehányóan, helyesebben esdőn beszélnek és azt a kiáltást küldik felénk, az egész táj és az egész ország felé: Könyörüljetek rajtam, Könyörüljetek rajtam... Nekünk, akik itt az ősi székvárosban, a bazilika lábánál élünk, napnap mellett a szívünkbe hasít ez a megrázó figyelmeztetés és ennek akarok e néhány sorban visszhangja lenni. Az Isten teljesen rendkívüli segítségében i nagy alázatossággal, de rendíthetetlenül bizakodva neki fogtunk a legszükségesebb helyreállítási munkáknak. A munka — igaz, szerény — zaja már hangzik is a szent hegyen. Magunk is szinte megszédülünk merészségünktől. A bazilikát négy nagynevű prímás építette és díszitgette teljes anyagi erejének, sőt közben kivételesen más egyházi javadalomnak is birtokában. Mellettük volt az egész jólétnek örvendő ország. Az egyes vármegyék külön is felajánlották adományaikat. Ilyen anyagi megalapozottsággal és ilyen összefogással folyt évtizedeken át e szentély emelése. És most, amikor nem állnak rendelkezésre az egyházi birtokok, amikor olyan nagy az anyaghiány és akkora a drágaság, üres tarisznyával neki fogtunk az óriási munkának. Nemcsak mi, de még a szakértők sem tudják előre megállapítani a szükséges fedezetet. Hogy ez mekkora lehet, mutatja már az is, hogy a propileum egyik nagyon sérült oszlopának, amelynek kijavítása az esetlegesen súlyos következmények miatt elodázhatatlan, helyreállítása egy hónap előtti szakértői becslés szerint kb. egymillió pengőt igényel. Hol van még a többi nagy munka, főképen a kupolák vörösréz burkolata, mely mielőbbi teljes kicserélést igényel, hiszen a szakértői hozzávetőleges számítás szerint a kupolán ötvenezernél több, köztük méteres átmérőjű, sőt nagyobb lyuk is van! Ennek a munkának fogtunk neki. Egyelőre csak Istenbe vetett határtalan bizalommal rendelkezünk. Magunk természetesen mindent készek vagyunk e szent célra feláldozni. Bizalommal fordultam a magyar kormányhoz, kérvén, hogy az anyagiakat teljesen nélkülöző bazilikának, az ország első templomának, helyreállítását, mely most már az érsekségi és káptalani javakra sem támaszkodhatik, a borzalmas háború megszűnésének emlékezetére és hálaadásul az állam költségén vállalni, vagy a helyreállítási költségeket segélyként folyósítani szíveskedjék. E kérelem elintézése elé nagy várakozással tekintek. Nem tudom, a mai viszonyok között kérhetek-e valamit és mit merjek kérni Tőletek, Tdő Testvérek és Kedves Hívek? Kifejezetten és első sorban együttérzést és e szent szándékra imádságsegítséget kérek. Bizalommal és szeretettel kérem e célból azt is, Tdő Testvérek, hogy hozzátok ezt a kis közlésemet híveiteknek is tudomására. Természetes, hogy ha e szent és nagy célra sokat szenvedett hazánkból bárki anyagiakban valamit felajánlani tud és kész, azt hálásan fogadjuk. Talán vannak, Tdő Test8
