Circulares litterae adioecesanae anno 1944. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
Kedves Híveim! A mostani nehéz időkben veszedelmesen inog minden földi érték. Pillanatok alatt évszázadokon át gondozott műemlékek omlanak porba ; az emberi tudás és erő nagy alkotásai egymásután semmisülnek meg. Az, amit verejtékes homlokkal évtizedek, sőt évszázadok alatt termelt a teremtés koronája, az ember, elhasználódik és elpusztul a pótlás minden reménye nélkül. A csere eszköze, a pénz, becsülését veszti, mert hovatovább nincs miért becserélni. Az emberi élet talán még leginkább értéktelenné vált a földi javak közül. Nemcsak a katonákat fenyegeti a fegyver a beláthatatlanná nyúlt arcvonalakon, hanem a békés embereket is robbanás pusztítja, élve eltemeti a beomló ház, égő fáklyaként emészti a tűzhalál. Aki előbb még otthona békéjét és kényelmét élvezte, percek alatt elveszthet mindent, kezét tördelheti vagyona romjain, földönfutóvá, hontalanná válhatik, és egészsége minden szükséges gondozásától megfosztva tengetheti nyomorúságos életét. Sok ember lelkét az óriási méretű pusztulás láttára fölháborodó elkeseredés tölti el. A tetteseket kutatja, de fölszínességében, és mivel névszerint nem találja meg őket, botorul Isten ellen fordul, és gondviselő jóságát vagy rendet teremteni tudó mindenhatóságát vonja kétségbe. Azt, amit a szabadakaratú ember, és nem is egyesek, hanem egész nemzedékek Isten parancsolatainak félre- tolásával, sőt megvetésével vetettek és most, a termés beérése után aratnak, Isten ellen fordítják. Saját bűneink keserű gyümölcseit kényszeredetten fogyasztó emberek, legalább a nagybőjti szent idő alatt szálljunk magunkba, és ne sértsük meg még jobban az Istent! Nem volt elég, hogy túltettük magunkat határozott parancsain, hogy szeretettel irányító kezét figyelmen kívül hagytuk, hogy kegyelmes ösztönzéseit hallatlanba vettük, hogy gonoszságot gonoszságra halmoztunk Isten, önmagunk és embertársaink ellen? Most még elvetemültségünk szükségszerű következményeit is Neki akarnók tulajdonítani ? ! Sokkal bölcsebb, földi életünket irányító és örök életünket előkészítő eljárás az, hogy az ingadozó, a tiszavirágéletű, a pillanatok alatt összeomló értékek mellett fölfedezzük és megbecsüljük azokat, amelyeket szentírási jellemzéssel a moly és rozsda meg nem emészt s a tolvaj el nem hurcol; mai szójárással a bomba szerte nem repít, a foszfor tüze meg nem olvaszt, a beomló ház téglái el nem temetnek, mert, mint Szent Ambrus mondja: Csak azok a mi igazi javaink, amelyeket magunkkal vihetünk az örökkévalóságba! Ezek a megmaradó értékek az örök értékek, elsősorban : az Isten, a lélek és a kettő bensőséges kapcsolata, a megszentelő kegyelem élete. Milyen mások 2
