Circulares litterae dioecesanae anno 1943. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
6 Az Ő számára a legnagyobb érték az Isten; olyan nagy érték, hogy ahhoz semmiféle földi érték nem is hasonlítható. Az a minden, a többi szinte semmi. A mennyei Atya mellett azonban Annak elgondolásai és tervei is a legnagyobb figyelmet érdemlik részéről. Isten teremtményei közé odaállítja és a halhatatlan életre hívja meg az embert. Azért gyermekének fogadja, lelkét a természetfeletti világba állítja, testi, szellemi, lelki élete kifejtésére egy földi közösséget, a népet, a hazát rendeli, hogy az lehetővé tegye az emberi élet Istenhez méltó kialakulását. Ép azért, mert Atyja terveiben oly nagy szerepet kap az ember, mert az O gondolata a haza: Atyja után ezeket értékeli az Űr Krisztus a legtöbbre. Csodálatosan nagyszerű mindaz, Kedves Híveim, amit ezekért az értékekért áldoz. A mennyei Atyáé minden gondolata, szava és cselekedete. Azokat a képességeket, amelyeket mások a szórakozás, az egyéni érvényesülés, saját terveik megvalósítására fordítanak, ő maradéktalanul odaadja, áldozatul hozza az Atyának. Más testi életét dédelgeti, az ő étele és itala, hogy Atyja akaratát teljesítse. (Ján. 4, 34.) Mások a szellem életét saját hasznukra vagy gyönyörűségükre építik ki; neki nincs más célja, mint az, hogy a lélek minden képességét munkába állítsa Atyja megdicsőítésére. Vannak, akik egyéniségüket saját elgondolásaik szolgálatába állítják, nála eltűnik az egyéni érdek és minden értékét az Úr szolgálatára rendeli. Mások élethivatásukat a maguk kedve szerint választják és szabad teret engednek benne a földieknek azzal, hogy életfeladatukká ezek kutatását, vagy hasznosítását teszik. O hivatásának az isteni akarat hirdetését, az isteni tanítás elfogadtatását, az isteni szeretet diadalrajuitatását tekinti. És mi mindent áldozatul nem hoz az embertestvérekért is. Mindazt a szolgálatot, amit a mennyei Atyának tesz, bizonyos mértékben az emberért is teszi. Testi fáradalmai nagyrészt abból adódnak, hogy fáradhatatlanul töri magát az ember megmentéséért. Nem nehéz ezért számára a kemény munka, a veritékes út, a föláldozott éjszaka. Nem is veszi észre, amit környezete hamarább, lát, hogy sokszor a kimerültségig fáradt; akkor is a gyermekiélekbe akarja hinteni a természetfeletti élet magvait. Az igazságért üldözést szenved, nemcsak azért, mert Isten az igazság, hanem azért is, mert az emberi élet igazság nélkül már nem igazi emberi élet. Küzd az Atya akaratának megvalósításáért és diadalra- juttatásáért, de nemcsak azért, mert Atyja akaratáról van szó, hanem azért is, mert ezzel az embert szabadítja fel ösztöneinek és szenvedélyeinek rabságából, és egyúttal gerincet ad belé a jellemesség föláldozását követelők kényszerével szemben. Es végül meghozza azt az áldozatot, amelynél nagyobbat hozni nem lehet: életét is odaadja embertestvéreiért. Pedig nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért. (Ján. 15, 13.) Hazájáért is kész minden áldozatra. Legfőbb vágya az, hogy Atyja nevét mint győzelmi zászlót végighordozza az 'egész világon. Tüzet jött bocsátani a földre; mit akarhatott egyebet, mint hogy az egészet lángra lobbantsa. (Luk. 12, 49.) Es mégis legyőzte ezt a vágyát, áldozatul hozta ezt a kedves kívánságát. Földi életében alig hagyta el hazája területét és csak kivételesen szólt közvetlenül más népek fiaihoz, hogy annál több időt szentelhessen a választott nép oktatására. Milyen odaadó gonddal készített elő mindent Isten előtti meghódolására. A választott népnek szóló jövendöléseket beteljesíti, a számára adott kinyilatkoztatásokat megvilágítja és kiépíti, csakhogy megkönnyítse annak útját. Aggódó szeretetét akkor árulja el a legmegliatóbb módon, amikor keserűen sír népén, hogy istenemberi életének áldozata hiábavaló volt és nem sikerült az egész közösséget a béke útjára igazgatnia.
