Circulares litterae dioecesanae anno 1943. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
✓ II. Kedves Híveim! A nagyböjt idején, bármily sokszor éljük is át, különös hatások érnek bennünket; a szokottól eltérő hangulat lesz úrrá rajtunk. Melengetőén süthet a nap ; a madárvilág visszatért vándorai versenyt dalolhatnak; a tavasz minden szépségével kibontakozhatik, a keresztény ember lelke mélyét mégis valami szent komolyság tartja fogva. Nem komorság, mert ilyet az evangélium örömhíre, amely az élet nehézségei mellett is megnyugtató kifejletét igér, nem is tűrne meg; de az tagadhatatlan, hogy ünnepélyes megilletődöttség fog el bennünket, hacsak valamennyire is belekapcsolódunk a nagyböjt szellemébe. Ezt a különleges hangulatot, ezt a megilletődött komolyságot a szenvedő Ür Krisztus szemlélése kelti az emberben. A Karácsony titka is megdöbbentő, ha átgondoljuk, hogy a végtelen Isten nyomorult emberré, tehetetlen gyermekké lett. I)e ezt a meggondolást megnyugtatóvá teszi a határtalan öröm, hogy Isten maga jött a földre és önmagát adta ajándékul az embermillióknak. A nagyböjt azonban, Kedves Híveim, különösen pedig a nagyhét, mindenestül a szenvedő Krisztus életét jeleníti meg. A szemlélő látja fellépni a titkos ellenségeket, akik a háttérből mozgatják az embereket és ássák alá Krisztus népszerűségét és megbecsülését. Majd az áruló lép föl és megadja a lehetőséget elfogatására. Az apostolok menekülnek, a csőcselék vérszemet kap, a hajszát vezető csoportok diadalmaskodnak, egy gyáva helytartó jellemtelenül kiszolgáltatja az igaz vért, lealázó bánásmóddal verik össze a legnemesebbet, kitöltik bosszújukat az ártatlanon és keresztre feszítik Isten Fiát. De a hajsza, a megldnzás, az igazságtalan halálos Ítélet, bármilyen emberfelettien nagy legyen is a szenvedés, amelyet okoz, magában csak felháborodást kelt az emberben. Ami a lélek mélyéig meghatja az embert, az, hogy a szenvedő Krisztus a sok keserves kínt önmaga vállalja, sőt ügy rendezi földi életét, hogy ez legyen annak kifejlete, amely azután a dicsőségbe vezet. () akarja az üldöztetést, a megvetést; ő akarja a test és lélek mérhetetlen kínjait; ő akarja a látszólag kudarcot jelentő halált. Csodálatos dolog, hogy valaki így tegyen, amikor minden halandó az egészséget, a becsületet, a sikert, a békét, de legfő- képen az életet tekinti legnagyobb kincsének, amelyért minden egyebet odaad. Krisztus Urunk nem így gondolkozik, nem így tesz. (3 a földi javaknál nagyobb értékeket is ismer és szívesen odaad megbecsülést, egészséget, eredményt, sőt életet is, hogy ezek az igazibb értékek megmaradjanak és érvényesüljenek.
