Circulares litterae dioecesanae anno 1935. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
11 Részben ugyanazok, mint amelyek a magános embernél, csakhogy sokszorozva. A magános ember munkanélkülisége például csak őt sújtja, a családosé az egész házat s így a hitvesekre nehezedő gondot megsokszorozza. Betegségek, vagy a jó hiren esett kár ritkán sújtja csak az egyik tagot, hanem ahány családtag van, az mind átérzi és együtt szenvedi a csapást. Ez a kis kör annyira egységes, mint a test, melynek minden porcikája érzi és szenvedi a másik tag fájdalmát. Mind együtt sir a szégyen, a csapás, a veszteség miatt; mind az örömben úszik, ha siker, felemelkedés, megtiszteltetés köszönt be hozzájuk. Meggondolva a családnak szent egységét, Kedves Híveim, elképzelhetitek, mily súlyosan esnek latba a várható megpróbáltatások. Mennyi gond a kereseti lehetőségek fogyatékossága, a gyermekek ellátása, ruházása, iskoláztatása s ezeknek esetleges testi és lelki hibái miatt. Mindennapi szöges gond, aggodalom, felelősség az apa, anya vállán. Valóban tiszteletre méltó, sokszor a vértanuságig kemény s ezért mindenki előtt kell, hogv nagy becsben álljon a szülői hivatás ! Ki mérheti fel mértékkel az apa sok fáradságos munkáját, kenyér után való keserves hajszáját; ki becsülheti fel eléggé az anya éjjel is virrasztó gondját gyermekeiért, aggódását a betegségekben, sokféle lelki küzdelmét azok nevelésében ? Ott vannak azután egymás hibái, mert hiszen a család tagjai sem angyalok, ha még a legjobb szándékúnk is, hanem gyarló emberek, kik naponként botlanak, hibáznak s akarva vagy akaratlanul keserűséget okozhatnak egymásnak. Hiszen az írás szerint is sokban vétünk mindnyájan s az igaz is hétszer botlik napjában. Az ilyen kis társaságban, hol a nap jórészében együtt vannak a tagok, mindig akadhatnak hibák, melyek keservessé tehetik az együttélést. Ámde azok a szenvedések és megpróbáltatások, melyek ily módon az istentelenekre elviselhetetlen terhet jelentenek és vesztükre csak zúgolódást, káromkodást és gyakran még szörnyű és örökké jóvátehetetlen öngyilkosságot váltanak ki, a hívő és Krisztus szíve szerint való családtag, apa, anya, testvér lelkében a keresztény erősség, türelem és önmegtagadás által forrásaivá lesznek a legszebb erényeknek. Valóban erényekké és érdemekké válnak a megpróbáltatások a béketűrő lelkidet és jó szándék által, és ha mindezeket Krisztus keresztjével egyesítjük, nagy kinccsé, üdvösségünk zálogává lesznek. Szent Pál mondása, hogyr egymás terhét viseljük (Galat, (i, 2), a házasoknál tehát leginkább alkalmazható, s ennek megtartása ott érezteti legédesebb gyümölcseit. „Három dologban telt kedve lelkemnek — mondja a Szentirás — s ezek az atyafiak egyessége, a felebaráti szeretet és az egymással egyetértő férfi és asszony.“ (Sir. 25, 1. 2.) Nekik szól továbbá az apostol szava: „Férfiak, szeressétek feleségteket és ne legyetek hozzájuk keserűek.“ (Kolosz. 3,19.) „Asszonyok engedelmeskedjetek férjeteknek, mint illik az Úrban.“ (Kolosz. 3, 18.) Maga a bázasélet nemcsak a békesség, de az állapotbeli tisztaság megőrzésében is sokszor áldozatos lelkületet követel. A keresztény élet nem mindig jár sima és akadály nélkül való ütőn, mert hiszen — Krisztus szerint — nehéz, meredek és szoros az út, mely a mennyek országába vezet. (Máté 7, 14.) Hányszor előfordul, hogy a hitvestársakat távolság vagy betegség, hivatás és kötelesség választja el egymástól s ilyenkor a hűség megtartása gyakran nehéz küzdelembe kerül. De mivel az apostol szerint mindent képesek vagyunk végrehajtani annak segítségével, aki bennünket megerősít (Filipp. 4, 13), az Isten kegyelme ilyenkor, ha bizalommal fordultok Hozzá, hatalmasan segítségetekre siet, és képesek lesztek megmaradni a helyes úton. Csak nem szabad a divatos és laza erkölcsi felfogást megtűrni szívetekben, mert az ilyen körülmények között a romlásba sodor és mérhetetlen testi-lelki bajok forrásává válható hűtlenségre csábítja az embert. Álljatok szilárdan, kedves Híveim, a hűség és kitartás útján, hiszen azért vagytok eszes és szabad akarattal rendelkező lények, 3*
