Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
II Nr. 244. Summus Pontifex pro votis ad caput anni gratias agit. 319. sz. Szentév Krisztus Urunk halálának 1900-ik évfordulója alkalmából. Autographas et benignissimas Suae Sanctitatis litteras, in quibus Sanctissimus Dominus Noster clero populoque huius Archidioe- cesis apostolicam benedictionem clementissime impertire dignatus est, hisce filiali cum reverentia et devotione publico. Dilecto Filio Nostro Justiniano Tit. SS. Andreae et Gregorii in Monte Caelio S. R. E. Presbytero Cardinali Serédi Archiepiscopo Strigoniensi PIUS PP. XI. Dilecte Fili Noster, salutem et Apostolicam Benedictionem. Ea qua obsequii et amoris plena Nobis, appetente Natali Domini die, explicasti vota, grata advenerunt Nobis quam maxime. Equidem una simul fidus et disertus interpres reverentiam et studium declarare voluisti, quae nobilis Hungara gens praesertimque Antistites et clerus erga Sedem hanc Apostolicam constanter alunt. De peraccepto igitur officio Nos iucunde commoti, gratias tibi meritas ex animo persolvimus, atque tibi luoque ministerio pastorali uberrima caelestia munera exoptamus. Horum interea in auspicium, inque Nostrae summae caritatis testimonium Apostolicam Benedictionem tibi, Dilecte Fili Noster, et cuncto Hungáriáé clero et populo peramanter in Domino impertimus. Datum Romae apud Sanctum Petrum, die XV mensis Januarii, anno MDCCCCXXXIII, Pontificatus Nostri undecimo. Pius PP. XI. Strigonii, die 1. Februarii 1933. A jelen körlevélhez csatolom Őszentsége, dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápa bullájának magyar fordítását, mellyel Krisztus Urunk halálának 1900-ik évfordulója alkalmából szentévet hirdet. E bullát a lelkipásztorok nagyböjt valamely vasárnapján a szószékről is felolvashatják. Óhajtom, hogy Papjaim és Híveim egész hévvel átérezzék és magukévá tegyék azon gondolatokat, érzéseket és kívánságokat, melyek a Szentatyát ezen soronkívüli szentév hirdetése alkalmával eltöltötték és el- töltik. Miként az elmúlt karácsony vigíliáján a Szent Kollégium előtt ő maga mondotta: nem kis jótétemény lesz az emberiségre nézve, ha egyszer már hallani fog nem csupán összeütközésekről és ellentétekről, hűtlenségekről és bizalmatlanságról, fegyverkezésről és lefegyverzés problémájáról, károkról és jóvátételekről, fizetési halasztásokról és fizetésképtelenségekről, adósságokról és törlesztésekről, gazdasági és pénzügyi érdekekről, egyéni és szociális Ínségről, — hanem hallani fogja egy magasabbrendű világ szavát is, mely felhívja figyelmét a lelkek életére és érdekeire, azoknak Krisztus vérétől és kegyelméből való értékére és méltóságára, hallani fog az emberiségnek isteni vérrel megpecsételt testvériségéről, az Egyháznak általános üdvözítő hivatásáról és azon szent gondolatokról és fenkölt eszmékről, melyek szükségkép kiáradnak a szentévi ünneplés tárgyát képező tényekből, ha a lélek csak kicsit is rájuk irányítja figyelmét. Elsősorban a lelkipásztorok dolga, hogy a hívek figyelmét a megváltás 1900-ik évfordulójának nagy fényeire és az abból folyó tanulságokra felhívják. A nagyböjt és nagypéntek más években is bűnbánatra hangoltak; az utolsó vacsora emléke mindig eszébe juttatta a híveknek a húsvéti szentáldozás kötelezettségét; a húsvét és áldozócsütörtök soha sem szűnt meg a halállal, bajjal szemben felemelő remény lenni a földön kűzködőknek; a pünkösd folytonos ismétlése marad az Egyház enyészhetetlen életerejéről szóló tanításnak; de mindezen emlékeknek fokozott erővel kell híveink lelkére hatniok ebben a szent esztendőben, midőn az 1900-as évforduló a meghatottság érzésével kűlönöskép kiemeli valóságát és igazságát, szépségét és erejét azon evangéliumi eseményeknek és igéknek, melyek eme szent emlékek hordozói.
