Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
— 8 — Nem tudom, fogunk-e tudni eleget tenni az ínség mostani idejében Krisztus Helytartója Rómába hívé) szózatának olyan értelemben, hogy tömegesen jelenjünk meg az Örök Városban, úgy, mint a legutóbbi szentévben tettük. De abban biztos vagyok, hogy áldás fog reánk származni ezen szentévből: meg fogjuk tudni óvni hazánk állami és társadalmi rendjét és békéjét, türelmesebben fogjuk hordozni keresztünket és enyhülni érezzük majd bajainkat, ha az 1900 éves Kereszt tövében lélekben egyesülünk az Egyház fejével és az ő szándéka szerint imádkozunk a lelkek békéjéért, az Anyaszentegyház szabadságáért, a népek egyetértéséért és jólétéért. De midőn Krisztus kereszthalálának 19 százados évfordulóját ünnepeljük, akkor Krisztus keresztrefeszitői eszünkbe juttatják az () keresztjének ellenségeit is: inimicos crucis Christi! (Phil. 3, 13.) Ide tartoznak főképen mindazok, akik a gazdasági bajokat és a velük járó szenvedéseket a lelkek izgatására használják és akik eljöttnek vélik az időt, hogy az Egyház ellen küzdve, a hitetlenséget diadalra juttassák. A Szentatya fájdalmasan emlékezik meg újra és újra az Egyház ezen ellenségeiről, kik különös hévvel és erővel, sőt kegyetlenséggel dúlnak a hívők ellen Mexikóban, Spanyolországban és Oroszországban, de akiknek szervezett erői több-kevesebb nyíltsággal a Föld többi részein is gyászosan működnek. Figyelmeztessük, intsük, kérjük híveinket, hogy ne engedjék magukat félrevezetni és ne hagyják magukat a Ivaifások, Heródesek, Pilátusok és Júdások táborába terelni. Mert amint azoknak diadala csak látszólagos volt és rövid ideig tartott, úgy a történelem tanúsága szerint rövid volt minden egyházüldöző irányzat győzelme és hamis dicsősége, ellenben örökös a diadala Krisztus keresztjének és az ő híveinek: „Slat Crux, dum volvitur mundus.“ Esztergom, 1933. február 6. 360. sz. Javadalmasok mentessége községi pót adók alól. Egyes kir. pénzügyi hatóságok, illetve adóhivatalok az egyházi javadalmasok illetményeit képező ingatlanok után községi pótadót vetettek ki, vagy pedig községi pótadó- " val közvetlenül a javadalom tárgyát képező ingatlanokat terhelték meg. Mindkét álláspont téves, ami a kir. Pénzügyminisztériumnak 1932. szeptember hó 30-án kelt 134848/1932. VII. sz. rendeletéből kitűnik. A rendelet szószerint a következőket tartalmazza : „A földadóról szóló 1927. évi 100 P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-ában foglalt rendelkezések értelmében a földadó a földbirtokot közvetlenül terheli s annak tényleges birtokosa által fizetendő. Tényleges birtokosnak a tulajdonost, illetőleg haszonélvezet esetében a haszonélvezőt kell tekinteni. Ezen törvényes rendelkezésnek megfelelően állapította meg a földbirtok tényleges birtokosának földadó fizetési kötelezettségét, a jelenleg érvényben levő törvényes rendelkezés előtt hatályban volt I860, évi VII. t.-c. 7. §-a, továbbá az 1925. évi 100. P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-a is. A most hivatkozott törvényes rendelkezések értelmében tehát a haszonélvezett földek után a földadót mindenkor a haszonélvező javadalmasra kell kivetni. Ez alapon tehát az egyházi és más javadalmasok által fizetés fejében haszonélvezett földek után fizetendő földadónak, úgyszintén a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a földadó után kivetendő egyéb adóknak is, mindenkor a javadalmas az alanya, ha csak az utóbbi adók fizetése alól, kifejezett törvényes rendelkezés, a javadalmast nem mentesíti. A községekről szóló 1886. évi XXII. t.-c. 138. §-a akként rendelkezik, hogy a községi pótadó alól a lelkészek mentesek azon javadalmakra nézve, amelyeket az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek. A most hivatkozott törvényes rendelkezések egybevetéséből nyilvánvalóan következik, hogy az egyházi javadalmasok által haszonélvezett földek után az egyházi javadalmasok terhére csakis a földadó vethető ki, a földadó után járó községi pótadó — kifejezett törvényes rendelkezés értelmében — egyházi javadalmas terhére nem állapítható meg. Nem vethető ki azonban ez a községi pótadó az egyház, mint tulajdonos terhére sem, mert a haszonélvezeti joggal terhelt földbirtoknak a tulajdonosa : az egyház a F. H. (). 6. §-ában foglalt határozott rendelkezés értelmében, a földadónak nem alanya.“ Felhívom tehát lelkészkedő Papságomat és a javadalmas kántor és tanítók figyelmét arra, hogy ahol akár az egyházak, akár pedig az iskolafenntartók, vagy pedig a javadalmasok terhére községi pótadót vetnének ki, az ellen a m. kir. pénzügyminiszter fenthivat- kozott rendeletére hivatkozással kellő időben éljenek fellebbezéssel. Esztergom, 1933. február 1. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter 283/933. számú átiratát teljes egészében közlöm. 392. sz. Korpótlék csökkentése.
