Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI. Pius pápa apostoli körlevele
— 14 — nyék a szakszervezetek fölött állnak s közös ügyeikben egyeztetnek, határoznak. A munka leállítása (sztrájk, kizárás) tilos. Ha a felek megegyezni nem tudnak, a hatóság dönt. Már első tekintetre is nyilvánvalók a röviden leírt rendszernek nagy előnyei : az osztályok békés együttműködése; a szocialista szervezetek és törekvések meghiúsítása, sajátos hatóság mint szabályozó tekintély. Azonban, hogy ilyen nagyfontosságú ügyben mulasztást ne kövessünk el, következetesek maradjunk a már kifejtett alapelvekben és azokban is, amelyeket a továbbiak folyamán tárgyalunk, meg kell vallanunk, hogy tudomásunk van sokaknak ama aggodalmáról, hogy az állam itt túlságosan rálép a szabad magántevékenység terére s nem elégszik meg a szükséges és elégséges segítség nyújtásával, azután ez a szakszervezeti és testületi új szervezet bonyolult igazgatást igényel és túlélénk politikai szint mutat, minden nagy előnye mellett könnyen inkább politikai pártcélok szolgálatára alkalmas, mint a nagyobb társadalmi jólét megteremtésére. Szent meggyőződésünk szerint a nagy végső célnak tényleges és tartós eléréséhez mindenek előtt és leginkább az Isten áldása és azután az összes jó emberek közös együttműködése szükséges. Azután az előbbiekből következtetve rendületlenül hisszük, hogy az új társadalmi rendhez annál biztosabban jutunk el, minél többen állítják az ő technikai, szakmabeli és társadalmi tudásukat a cél szolgálatába, sőt ami még fontosabb, minél inkább hozzásegítenek a katholikus elvek és azok érvényesülése az életben — nem egyenesen a katholikus Akció részéről várjuk ezt, amelynek tilos a szakszervezeti és politikai tevékenység, hanem azoktól a fiainktól, akiket a katholikus Akció a helyes elvek szellemében megnevelt az apostoli munkára —- mindenkor az egyház vezetése és tanítótekintélye mellett. Annak az egyháznak az oldalán, amely a szóbanforgó munkatéren sem tagadhatja meg és nem hanyagolhatja el Istentől reábízott hivatását, az őrködés és tanítás kötelességét, mint általában mindenütt, ahol erkölcsi kérdések tárgyaltatnak. Amit a társadalmi rend megújításáról és tökéletesedéséről mondottunk, semmiképpen sem valósítható meg az erkölcsi megújúlás nélkül, amit kellő nyomatékkai igazol a történelem. Volt valamikor egy társadalmi rend, amely nem volt ugyan minden tekintetben tökéletes, de az akkori korviszonyok és szükségletek közt megfelelt. Hogy ez a rend már régen megszűnt, annak nem az az oka, hogy kellő fejlődés és rugalmasság hián a változott viszonyokhoz és szükségletekhez nem tudott volna alkalmazkodni. Az igazi bűnös az emberek önzése és szűkkeblűsége volt, mert a régi rendben a folyton szaporodó emberiségnek helyet adni nem akartak, valamint a szabadság hamis fogalma és más téves eszmék, amelyek befolyása alatt az ember maga fölött nem akart tekintélyt ismerni és mindennemű függést lerázni igyekezett. Még a mai gazdasági rendszerrel és legnagyobb vadlójával, a szocializmussal fogunk törvényt ülni és felőlük nyíltan és szigorú igazságossággal ítéletet mondani, hogy a bajok legmélyebb gyökerét fölfedjük és egyben a legelső és legszükségesebb gyógyszert megjelöljük : az erkölcsi megújulást. XIII. Leó kora óta úgy a gazdasági rendszer, mint a szocializmus maga nagy változásokon ment keresztül. Először is a gazdasági rendszer mutat föltűnő elváltozásokat. Tudjátok, Tisztelendő Testvérek és Kedves Fiaink, a Mi nagynevű Elődünk az ő körlevelében leginkább azt a gazdasági rendszert tartotta szem előtt, amelyben a termeléshez általában mások adják a tőkét és mások a munkát, s amelyet röviden és találóan így jellemzett: «Amint a tőke munka nélkül, úgy a munka tőke nélkül fönn nem állhat». (R. N. n. 15.) Ennek a termelési módnak kellő szabályozása volt XIII. Leó föltett célja. Tehát a rendszer önmagában nem elítélendő. S tényleg a rendszer természeténél fogva nem is rossz. Hibája ott kezdődik, amikor a tőke a bérmunkásokat azzal a céllal fogadja szolgálatába, hogy az egész vállalkozást és a termelést egyoldalulag a saját törvénye és haszna szerint vezesse, nem tekintve sem a munkások emberi méltóságát, sem a gazdaságnak szociális vonatkozásait, sem a közjót és a társadalmi igazságosság követelményeit. Azonban ez a gazdasági rendszer még máma sem az egyedül uralkodó rendszer. Sőt még máma is az emberiségnek számban és jelentőségben legnagyobb része nem így gazdálkodik, különösen a földmívesek, az emberiségnek ez a nagyobbik fele, amely tisztességben és becsületben keresi kenyerét. Ennek a gazdasági ágnak is megvannak a maga nehézségei és bajai, amelyekre Elődünk körlevelének több helyén kitér, s Mi is ebben a körlevélben többször figyelemmel voltunk. Azonban a tőkegazdaság az iparosodás rohamos fejlődése folytán XIII. Leó körlevelének megjelenése óta annyira kiszélesült, hogy a maga körén kívül eső egyéb gazdasági és társadalmi tényezőkre III. Változások XIII. Leó óta. 1. A gazdasági rendszer elváltozott képe.
