Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI. Pius pápa apostoli körlevele
— 15 — Gazdasági elhatalmasodás min! a szabad- verseny következménye. Gyászos eredmények. is rányomta a maga bélyegét s azokat előnyeivel, valamint hátrányaival és káros következményeivel jelentékenyen befolyásolta. Tehát nemcsak a kifejezetten kapitalista és ipari vidékek lakosságának, hanem az egész emberiségnek közérdekében cselekszünk, midőn a kapitalista gazdasági rendszernek XIII. Leó kora óta jelentkező elváltozásait szemügyre vesszük. A leginkább szembetűnő jelensége a mi ko- : runknak, hogy nem csupán a vagyon, hanem félelmetes gazdasági hatalom, valóságos zsarnoki hatalom halmozódik föl egyeseknél, akik többnyire nem is tulajdonosai, hanem csak kezelői és forgatói a rájuk bízott vagyonnak, amely fölött szinte korlátlan hatalommal rendelkeznek. Különösen azoknak kezében van szörnyű hatalom, akik mint a pénztőke urai és kezelői korlátlanul határoznak a hitel felől s azt tetszésük szerint osztj ák el. A hitellel a gazdasági test vérkeringése fölött uralkodnak, a termelés életelemét tartják kezükben úgy, hogy ellenük senki még lélekzeni sem tud. Ez az összesűrűsödése a gazdasági hatalomnak természetes következménye a korlátlan szabadversenynek, amely nem is végződhetik másként, mint az erősebbnek s többnyire az erőszakosabbnak és lelkiismeretlenebbnek a győzelmével, s egyben a legjellegzetesebb vonása a legújabb gazdasági rendszernek. A fölhalmozott gazdasági hatalom harcra vezet, még pedig hármas harcra : először a hatalomért a gazdasági téren ; másodszor a hatalomért az állam felett, amely maga is mint hatalmi tényező érvényesülni akar a gazdasági érdekellentétekben ; harmadszor harcra a különböző államok közt, amelyek alattvalóik gazdasági érdekeit állami hatalmi eszközökkel védik, vagy megfordítva államközi ellentétek megoldása céljából a gazdasági hatalmat fegyverként fölhasználják. íme, Tisztelendő Testvérek és Kedves Fiaink, a gazdasági individualizmus utolsó következményeit látjátok és siratjátok : a szabadverseny önmagát fölfalta, a szabadkereskedelem helyébe a gazdasági hatalom lépett, a nyereségvágyat a hatalmi mohóság követte, a gazdasági élet kegyetlen, durva és félelmetes lett. Hozzájárultak még az állami és a gazdasági illetékességi körnek össze- vegyüléséből származó siralmas következmények. Legszomorúbb köztük az államfönség megalázása, amelynek pártatlanul, minden érdekharctól távol, egyedül a közjóra és az igazságosságra irányulva mint királynőnek és legfőbb bírónak magas trónon kellene ülni, s önös érdekek akarattalan, megláncolt rabszolgája lett. Nemzetközi viszonylatban ugyanabból a forrásból kettős baj származott: egyrészt túlzott gazdasági nacionalizmus és imperializmus, másrészt nem kevésbbé ártalmas és kárhozatos nemzetközi tőke és nemzetközi tőkeimperializmus, amely mindenütt résen áll, ahol zsákmányra van kilátás. A súlyos bajok gyógyításához alkalmas eszközöket körlevelünk második, a tant kifejtő részében már megjelöltük. Itt csak röviden emlékeztetünk rá. Mivel a tőke és a munka a mai gazdasági rend elemei, fölötte fontos a helyes észigazságokat, a keresztény társadalombölcselet egészséges alapelveit a tőkéről, a munkáról és azok kapcsolatáról ismét elvi elismeréshez és gyakorlati érvényesüléshez segíteni. A tulajdon és a munka kettős vonatkozásával, személyes és társadalmi jellegével gondosan és lelkiismeretesen számoljunk, hogy az individualizmus és a kollektívizmus szirtjeit egyaránt elkerüljük. A tőke és a munka kölcsönös érintkezéseit szabályozzuk az igazságosság legszigorúbb mértékével és a keresztény szeretet segítségével. A kellő korlátok közé szorítandó szabadversenyt, s még inkább a gazdasági hatalmaskodást vessük alá elszántan az államhatalomnak mindenben, ami az állam illetékességébe vonható. Az egész emberi közös életet alakítsuk megfelelő intézményekkel a közjó, vagyis a társadalmi igazságosság szellemében. Akkor az eredmény el nem maradhat. A társadalmi élet egyik fontos ága, a gazdaság is visszatér majd a helyes és egészséges rendhez. Nemcsak a gazdaság képe változott XIII. Leó £ óta, hanem az ellenfél, akivel XIII. Leónak küzdenie kellett, a szocializmus is legalább akkora mértékben elváltozott. XIII. Leó idejében a szocializmus még lényegében egységes szervezet volt egységes és zárt tanrendszerrel. Azóta két ellentétes és egymást hevesen támadó táborra oszlott, anélkül mégis, hogy az egész szocialista rendszerben közös keresztényellenes alapot elhagyta volna. A szocializmus egyik szárnya majdnem ugyan- < olyan változáson ment keresztül, mint a kapita- lista gazdasági rendszer hatalmaskodássá fajulásá- nál tapasztaltuk. Kommunizmussá lett s mint ilyen, elméletben és gyakorlatban, nyíltan és leplezetlenül két főcélt követ : a legélesebb osztályharcot és a magántulajdon teljes eltörlését. Vakmerőségében semmitől vissza nem retten, semmit nem kímél. Hatalomra jutva leírhatatlan és hihetetlen kegyetlenséget és embertelenséget tanúsít. A sok rom és pusztulás, amelyet Keleteurópa és Ázsia tágas területein okozott, hangosan hirdetik Orvoslat. Az elváltozott szocializmus. i) az éle- ebb irány: a kom- mmizmus.
