Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
27 tünemény égi intelmét: „In hoc signo vinces“ —- „E jelben győzni fogsz“ nemcsak hadi lobogóira, de a győzelem után teljesítendő feladataira is értette. Ennek a keresztből fakadó világosságnak követésére int titeket, hazám keresztény ifjai és leányai, vallásos gondolkodástok, épugy hazafias érzéstek. Jövendő munkásságtok talaja ezer éven át a keresztből fakadó világosság fényében állott s az e talajon fakadt intézmények ebben a légkörben fejlődtek nagyokká. Ezen ezeréves múltnak szelleméhez gondolkodásához kell lelketeknek hozzásimulnia, hogy továbbfűzhessétek azt a dicsőséges koszorút, melyet a kereszt világosságában haladó elődeitek szeretett hazájuk homlokára fontak. Ezeréves sz. koronánk a kereszt fényében tündöklik. Viselője, a felkent apostoli király a sz. keresztre tett esküvel, a kereszt szellemében vállalt kötelmek teljesítésének Ígéretével teszi fejére a szent koronát. Ennek a sz. koronának tagjai vagyunk édes mindnyájan, felkent királyunk esküje tehát nekünk is irányt mutat. Csak a közelmúlt napokban voltunk e fenséges aktusnak résztvevői, tanúi. Nemcsak szemünket kápráztatta a fény, mely lyel egy, lojális hűségben közmondásossá lett nemzet trónralépő ifjú uralkodóját követte, de lelkünk legnemesebb érzelmeinek húrjai is megrezzentek e fenséges tény nagy horderejének gondolától. Egy szent szövetségnek ténye ez a nemzet és uralkodója között, mindkettőjük számára szent kötelmek forrása. S e szent frigyet a keresztre tett eskü s a kereszttel ékesített sz. korona pecsételi meg. Midőn tehát a kereszt karjai alatt olvad egvbe a nemzetnek s felkent uralkodójának lelke, a kereszt evangéliumának, az áldozat- készségnek szellemében vállalják egymás keresztjének, terhének megosztását s a szent korona a kereszt fényével áttört dicsőséges múltjának továbbszövését. Midőn a sz. korona fényétől megihletett lelkem e nagy napon a jövőbe tekintett, szemem rajtad nyugodott meg, hazám ifjúsága. Ti vagytok arra kiszemelve, hogy ez uj Józsue vezetése alatt — a reátok váró ígéret földjét elfoglaljátok. Tekintsetek tehát bizakodó reménnyel Istentől küldött vezéretek, felkent apostoli királyotok keresztes koronájára s szálljon meg titeket is az ő vallásos lel- kületének ihlete, hogy föléledhessenek s újra tündököljenek az ezeréves múltnak dicső nagy korszakai, midőn király és nemzet egymást megértve, örök igazságok, fenséges eszmények erejétől áthatva nagy célokat tudtak kitűzni s azokért nagy lélekkel nagy áldozatokat tudtak hozni. Amint apostoli királyunk őfelsége előbb a hadak utján szerzett babérokkal ékesítette homlokát, hogy azt a sz. korona hordozására méltóvá tegye, hasonló- képen felséges hitvese, uralkodói gondjainak osztályosa az anyai, hitvesi és felebaráti szeretet hármas koszorújával ékesítve lépett az ősi koronázó templomba. Mindkettőjüknek e méltó készülete a nagy méltóság elfoglalására irányt jelöl a magyar ifjúságnak, melyben haladva méltókká lesznek arra, hogy uralkodójuknak a nemzet dicsőséges jövőjét célzó művében alkalmas munkatársai lehessenek. Ez az irány pedig nem más, mint a melyet a kereszt hirdet: szeretet és áldozat, mert „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adá.“1 # * * 1 Ján. 3, 16.
