Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
45 szívesen viseljük egymás terhét. A mint általában a természetfölötti rend a természetesnek kiegészítése, úgy Krisztus e parancsában is az egyenlőtlen munka- képességből és vagyonfelosztásból származó bajok megtalálják a maguk orvoslását. A pogányság sötét, hideg szelleme semmiképen sem tudta megérteni, mikép tud az előkelő származású szent Ágnes egy vak koldusleányhoz szinte anyai szeretettel leereszkedni. A krisztusi világosság Röntgen-sugarai azonban keresztülhatoltak a vagyon- és rangkülönbség külsőségeinek burkolatán, felderítették a rneny- nyei Atya révén való testvériségünket. Krisztus szeretetének melege pedig felolvasztotta a szivek jegét, az önzés vastag kérgét s a karitász királynője megkezdhette világhóditó diadalútját a szegények, a szenvedők, a siránkozók hajlékai felé. Nem is mint földi királynő jelent meg, hanem mint mennybeli angyal, kinek szárnyai egy új tavasz fuval- mával legyezgették meg a földet, új csirákat fakasztva, új balzsamos illatokkal frissítve föl az évezredes nyomor tikkasztó levegőjét. Nem az elnyomott rabszolgák mozgalma volt ez saját sorsuk feljavítására. Nem, a karitász királynője mint a mennyei királynak, Krisztusnak jegyese !t tt az O oldalán, az 0 szentséges Szivében jött a földre s a megnyitott szívből a kereszten feláldozott Krisztusnak áldozatos szellemét vitte szét e világon. A büszke római patríciusnak is voltak párt- fogoltjai, kedvencei, kiket tanáccsal, pénzzel támogatott, de ezeket csak zsámolynak, létrafoknak használta, hogy rájuk lépve annál magasabbnak lássék. Ellenben a karitasz önmagát megalázva rej- tekben akar maradni1 s a szenvedőnek 1 Mt. 6, 4. tett szolgálatot oly odaadással végzi, mintha magát Krisztust szolgálná. Ez a felfogás úgyszólván megszünteti a természetes nehézségeket, mert az esetleges vonakodást vagy undort eloszlatja a beteg személyében kiszolgált Krisztusnak szivéből kiáradó hősiesség. Ezen tűznek fényében a karitász a szenvedő testen keresztül meglátja az Isten képére alkotott lelket s mint a Jó Pásztor jegyese arra törekszik, hogy a nyomor enyhítése mellett az eltévedt juhocskákat is Krisztushoz visszavezesse. Mint egykor a diá- konusok nemcsak az alamizsna kiosztásában segitettek az apostoloknak, hanem az igehirdetésben is, hasonlóképen a karitász hősei is valóságos apostolok, igazi tagjai annak a királyi papságnak, melynek címével szent Péter1 Krisztus híveit ékesíti. Valóban, a krisztusi szeretet, melynek szolgálatában állanak, királyi nemességet, papi felkentséget ad nekik. b) Lelkierő és rokkantak. Azoknak nagy tömegéből azonban, kik e nehéz napokban irgalmas szerete- tünkre appellálnak, egyesek első sorban s kiválóbb mértékben igényelhetik szolgálatunkat. Sőt azt mondom, ezek nem is irgalmasságunkra hivatkoznak, hanem annak a nagy tőkének törlesztését, annak a nagy áldozatnak viszonzását követelik, melyet mindnyájunkért a haza oltárára helyeztek, nem csengő ércben és más hitvány külső javakban, hanem az életnek, vérnek, testi épségnek és lelkierőnek legszentebb értékeiben. A harctérnek e hősei nem alamizsnát kérnek, hanem velünk szemben fennálló követeléseiknek saját vérükkel, elvesztett szemükkel, amputált 1 I. 2, 9.
