Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VII.

82 korai tengeri. Délibb vidékeken, fagytól védett helyeken iparkodni kell, hogy ezt a két terményt minél tömegesebben állít­suk elő. Ne tartson vissza senkit a munka­erő hiánya. Ez a két termény a lehető legjobban ki fogja fizetni magát. Nem ter­meszthetünk olyan sokat, hogy jó piacot ne találnánk neki. Kapáló ekével művelve, kinn a szántóföldön nagy területeket el­foglalhatunk e két hálás terménnyel s közvetlen aratás előtt ezekkel pótolhatjuk leginkább a kenyérgabona hiányát. Bár első sorban a korai termények minél nagyobb előállítására kell törekedni, ezen felül, tekintettel a mezőgazdaságban nagyon érezhetően hiányzó munkaerőre, iparkodjanak as asszonyok, a gyermekek minél jobban kivenni részüket a termelő munkából is. Azért, hogy a férfiak távol küzdenek, vérzenek, egy talpalatnyi se maradjon műveletlenül az életet adó ter­mőföldből. Mivel szemes eleség nem jut sem a, tehénnek, sem a sertésnek, sem a baromfinak, — az árpát és tengerit ugyanis kenyér alakjában magunk fogyasztjuk el, azért a gondos gazdasszony előtt értékkel kell bírnia még az árokparti fűnek és a kibúvó zöld csalánnak is, amivel a barom­fit etetheti. Gondoskodni kell továbbá, hogy még a hulladékok se vesszenek kárba. Német­ország városaiban a lakók a házi szeme­tet osztályozva tartoznak gyűjteni s a házban, elszállítás végett, egy helyre hor­dani, külön az értéktelen anyagokat (üveg­darabokat, cserepeket stb.), külön a trá­gyának alkalmas, s külön a sertések ta­karmányozására fordítható hulladékokat. Faluhelyen a konyhahulladék nálunk is a sertésnek jut, de városokban is igen nagy kár, ha veszendőbe megy, különösen most, mert azáltal, hogy az árpát, ten­gerit emberi tápláléknak foglaljuk le, az állatok takarmányozása szenved, s ezzel ismét az emberi táplálkozásnak fontos al­katrészeiben (hús, zsir) áll be hiány. Kö­vetnünk kell a hulladékok felhasználásá­ban is Németország bölcs példáját. Tényleg azzal is számolnunk kell, hogy a hús, zsir s egyéb állati eredetű tápanyagok szintén nem fognak oly bő­ségben rendelkezésünkre állani, mint a békés időben. Ezen csak úgy segíthetünk, ha óvakodunk minden élelmiszer-pazar­lástól. De nemcsak a meglévő készletekkel kell takarékoskodnunk, arra is kell töre­kednünk, hogy élelmiszereinket már ara­tás előtt is, amennyire csak lehet, kiegé- szitsük, pótoljuk. Itt elsősorban azok a konyhakerti vetemények jöhetnek figye­lembe, melyek leghamarabb adnak uj ter­mést. A melegágyaknak az idén sokkal nagyobb szerepük van, mint más években. Igaz, hogy a melegágyi vetemények, kis mennyiségüknél fogva az általános nép- élelmezés szempontjából nagy fontossággal nem birnak, de a palánták előállításánál igen. Sok függ természetesen az éghajlat­tól is. Zordonabb éghajlat alatt, hol a tavasz későn nyílik, korai zöldség és fő­zelék termesztésére nem gondolhatunk. A melegebb vidékek valók erre s ezek népének kötelessége, hogy annyit termesz- szen, hogy a városi népességnek s a mos­tohább vidékek lakóinak is jusson belőle. Nem hazafias áldozat ez, hanem saját leg­közvetlenebb érdekük, mert szép pénzt kereshetnek vele. Méltóztassék az eddigiekben tájékoz­tatóul elmondott szempontokra felhívni a papságot és a tanítói kart. Bizalommal várom tőlük, hogy hivatásuk magaslatán

Next

/
Oldalképek
Tartalom