Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
78 Nr. 1299. A hitoktatás nyelve az elemi iskolák ismétlő tanfolyamában. sedulo perpensis, enunciatis quaestionibus ita respondendum censuit: Ad I. In casu, tertia oratio erit de Spiritu Sancto. Ad II. Nomine ministri altaris vel sacrificii missae venit quilibet clericus vel laicus, missae ad altare inserviens, qui praeferendus est ceteris in distributione Sacrae Synaxeos; cauto tamen, ut laico inservienti praeferantur clerici, et clericis minoris ordinis alii in maiori ordine constituti, aut personae, quae superiori polleant dignitate liturgice attendenda per se (uti regum) vel per accidens (uti sponsorum in missa pro benedicendis nuptiis.) Atque ita rescripsit ac declaravit. Die 30. Ianuarii 1915. L. f S. Scipio Card. Tecchi, S. R. C. Pro-Praefectus t Petrus La Fontaine, Bp. Charystien., Secre- tarius. 730/1915. ein. szám. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. A hitoktatás nyelvének a népoktatási tanintézetekben való használatáról 1914. évi 1797. ein. szám alatt a főtiszt, egyházi főhatóságokhoz intézett megkeresésemben akként intézkedtem, hogy tekintettel a hitoktatás és a hitélet között való szoros kapcsolatra, a hitoktatás a népoktatási tanintézetekben a tanulóknak anyanyelvén látható el. Mivel az ebben a megkeresésben felsorolt tanintézetek között az elemi iskolák ismétlő tanfolyamáról külön említés nem történt, felmerült kérdés folytán — hogy vájjon szóban levő intézkedés alkalmazást nyerhet-e ezekre a tanfolyamokra is — szükségesnek látom hivatkozott rendelkezésem kiegószitéseül annak kimondását, miszerint az elemi iskolák ismétlő tanfolyamában és pedig úgy az általános, mint a gazdasági ismétlő iskolában a hitoktatás szintén ellátható a tanulók anvanyelvén. Mindazok a különleges szempontok ugyanis, amelyek az elemi iskola mindennapi tanfolyamában, valamint a többi népoktatási tanintézetekben is indokolttá tették a vallástannak a tanulók anyanyelvűn való tanithatását, az ismétlőiskolai hitoktatásnál is fennforognak. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételére nem szolgálhat akadályul az sem, hogy az 1907 : XXVII. t.-c. 18. §. szerint a tanítás nyelve az összes elemi iskolák ismétlő tanfolyamában a magyar. A szertartások dolgával szoros összefüggésben álló vallástan ugyanis a többi tárgyak között különleges helyzetet foglal el, a mi főleg abban jut kifejezésre, hogy ezen tárgy tananyagának meghatározása s annak iskolai évfolyamok szerinti felosztása az egyházi hatóságok jogkörébe tartozik. A többi közismereti tárgyak tanítására vonatkozó rendelkezések tehát a vallástan tanítására egész terjedelmükben a dolog- természeténél fogva alkalmazást alig nyerhetnek és igy a hivatkozott törvényszakasznak rendelkezése a vallástan tanítási nyelvére nem is terjed ki. Önként értetődik azonban, hogy akkor, amidőn ilyképen a hitoktatás az ismétlő iskolákban is a tanulók anyanyelvén történhetik, teljes alkalmazást nyer ezekre a tanfolyamokra is 1797/1914. ein. számú rendelkezésem, miért is erre való utalással tisztelettel kérem a Főtiszt. Főhatóság az irányú szives intézkedését, hogy az összes ismétlő iskolákban, tehát azokban is, amelyekben a magyar anyanyelvű tanulók szórványosan, csekétyebb számban vannak, a magyar ajkú tanulók
