Circulares literae dioecesanae anno 1913. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
171 felekezeti óvodákra és menedékházakra való nagy fontosságára, tegyék azt beható tanulmány tárgyává és alkalmazkodjanak annak úgy az egyes óvónői (állandó menedékházvezetőnői) állások javadalmának biztositására, mint a szükséges államsegély kérvényezésére vonatkozó, nemkülönben összes többi rendelkezéseihez. Ez okból különösen felhivom az érdekelt elnökök figyelmét arra a körülményre, hogy az egyes óvodáknak fize- téskiegészitő államsegély elnyerése iránti kérvényei a törvény 13., illetve az Utasítás 18. §-a értelmében az illetékes törvény- hatósági közigazgatási bizottsághoz az egyházi főhatóság utján legkésőbb folyó évi november hó végéig nyújtandók be, mert ezen határidőn túl a törvényben megállapított óvónői illetmények az óvoda fenntartó terhére egyszersmind enkorra biztosítottaknak tekintetnek és igy részükre e címen államsegély már nem engedélyeztetik. Megjegyzem ezzel kapcsolatban azt is, hogy a hitfelekezeti óvodák részére — ide nem számítva a szerzetesrendi óvónők által ellátott óvodákat — netán a múltban már engedélyezve volt akár fizetés- kiegészitő, akár fentartási államsegélyek a törvény 29., illetve az Utasítás 26. §-a alapján 1913. év végével be fognak szün- tettetni, miért is fizetéskiegészitő államsegélyért a jelzett határidőig az említett segélyben már részesült ily óvodafenntartóknak is kell folyamodniok, ha e címen a jövőben bármily összegű államsegélyre igényt tartanak. Az óvodafenntartási segély azonban az Utasítás 30. §-a értelmében a kir. tanfelügyelőnél benyújtandó külön beadványban a jelzett határidőn túl is kérelmezhető. Felhivom végül a szerzetesnők vezetése alatt álló óvodák figyelmét az Utasítás 44. §-ára, mely az államsegély elnyerésének feltételeit részletesen megállapítja. Köztudomású tisztelendő papságom előtt az a fontos hivatás, melyet a községi szövetkezetek betöltenek s az is elismert tény, hogy ezeknek a szövetkezeteknek megalakításában és vezetésében éppen a tisztelendő lelkészek a leg- odaadóbb és legönzetlenebb munkásságot fejtik ki. Az eddig működő fogyasztási és hitel- szövetkezeteken kívül néhány év óta a „Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság, mint szövetkezet“ kötelékében községi állattenyésztő és állatbiztosító szövetkezetek alakulnak, melyek egy község lakosainak állatállományát a kölcsönösség elve alapján korlátolt felelősséggel biztosítják és az állattenyésztés és állategészségügy fejlesztésére szolgáló intézményeket létesítenek. Szükségtelen kiemelni, minő fontos érdekeket szolgálnak ezek a szövetkezetek, midőn egy-egy tehénnek elhullása a kisgazdát sokszor az uzsora karjaiba hajtja, vagy anyagi tönk szélére juttatja. Fontos érdekeket szolgálnak ezek a szövetkezetek állattenyésztési és állategészségügyi szempontból is s az a rohamos fejlődés, amelyet elterjedésüknél örömmel tapasztalhatunk, meggyőzhet mindenkit arról, hogy milyen hézagot töltenek be közgazdasági életünkben s hogy milyen közérdekű ezen szövetkezetek lé- tesülóse és fejlődése. Az országban az az 500-at meghaladó községi szövetkezet igazolja hazánk gazdaközönségének egyre fokozódó bizalmát s azt, hogy ezen eszmének csakugyan ép és egészséges magva van. 6500. sz. Magyar Kölcsönös Állatbiztosító- Társaság mint Szövetkezet ajánlása.
