Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

V.

54

levelek nem bírnak az okirat jellegével; hanem a szóbelileg tett alapítványról szóló egyszerű jelentésnek tekintendők azok, melyeket maguk az alapítók alá sem írnak, hanem csak az illetékes lelkész s az egyházgondnokok s melyekre azután az érseki hatóság rávezeti a jóváhagyási vagy inkább elfogadási záradékot.

Újabban azonban maga a közigazgatási bíróság 8660—910. sz. alatt úgy ítélkezett, hogy az élőszóval tett misealapítványok nem illetékmentesek: ha az alapítólevél egy példánya az egyházmegyei hatóság jóváhagyása után kiadatik az alapítónak; mert az alapítólevél egy példányának az alapítványozó részére való kiadása s illetve az alapítványozó által való elfogadása pótolja az alapítványozó aláírásának hiányát. A közigazgatási bíróságnak 8660—910. számú ítéletét alább egész terjedelemben közlöm s a jövőre nézve a következőket rendelem el.

1. Ha ezentúl valaki élőszóval tesz misealapítványt, akkor az alapítólevél kiállítása előtt megkérdezendő az alapítványozó, vájjon óhajtja-e hogy a misealapítólevél egy példánya az ő számára is kiállittassék s jóváhagyás után kiadassák? Ha igen, úgy fölhívandó az alapítványozó, hogy az előírt alapítványi tőkén fölül az illetéket is előre lefizesse s csak ha ezt megteszi, akkor állítandó ki a misealapítvány három egyenlő példányban úgy amint ez eddig is megtörtént. Ez esetben az alapítólevelet a kiállítás után be kell mutatni az illetékes adóhivatalnak illetékkiszabás végett s ennek megtörténte után fölterjesztendő az az érseki hatósághoz jóváhagyás végett.

2. Ha azonban az illeték elkerülése végett az alapítványozó fél nem kívánja, hogy az alapítólevél egy jóváhagyott példánya neki is kiadassák, akkor az alapítólevelet az eddigi szabálytól eltérőleg csak két példányban kell kiállítani, egyiket az érseki hatóság s egyiket a plébánia levéltára részére. De ennek megfelelően át kell alakítani a nyomtatott alapítólevélminta utolsó bekezdését olyformán, hogy az alapítványi levél két egyenlő példányban állíttatott ki, melyek egyike az érseki hatóság, másika pedig a plébánia levéltárában fog elhelyeztetni; a harmadik példányra vonatkozó megjegyzés pedig elhagyandó, illetve törlendő lesz az alapító levélből. Ez esetben a misealapítvány jóváhagyása után az alapítványozó féllel szóval, illetőleg — ha úgy kívánná — egyszerű levélben írásbelileg közlendő: hogy alapítványa elfogadtatott, maga az alapítványi tőke kamatozásra kiadatott, s az alapítvány az alapítványozott misék jegyzékébe fölvétetett; továbbá, hogy maga a szent mise az alapító által kívánt és az alapítványozott szent misék jegyzékébe is beiktatott napon el fog végeztetni.

Miután pedig az élőszóval tett misealapítvány az esetre, ha maga az alapítványozó nem kap egy példányt a jóváhagyott alapítólevélből, a közigazgatási bíróság alább közölt ítélete szerint, most is illetékmentes, ezen illetékmentes alapító- levelet az adóhivataloknál az illetékegyen- érték kiszabása végett ezentúl is csak az alapít vány tételt követő naptári év január havában kell bemutatni. A m. kir közig, bíróság idézett 8660—910. számú ítélete a következőképen szól:

8660/1910. P. szám. Ő Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság az e.-i róm. kath. egyháznak jogilletékügyét, melyben n.-i. m. kir. adóhivatal az 1909. évi Ask. 2390 és 2654.