Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
148 Valóban fönséges feladat, magasztos hivatás: Isten megismerésére, Isten keresésére, a mennyország elnyerésére oktatni, vezetni, előkésziteni az emberiséget. Mennél jobban végezzük lelkigyakorlatainkat, annál bővebb nmlasztban, annál több kegyelemben fogunk részesülni és annál alkalmasabbakká fogunk válni ezen fönséges hivatás betöltésére, annál jobban fogjuk ezen nagy hivatást és az arra 1 váró feladatokat megvalósítani. Hősies elhatározásokra, hősies tettekre fog késztetni a megifjodott lelkipásztori buzgóság. A jól végzett lelkigyakorlat után kétségkívül az Isten országát, Istent az ő mérhetetlen jóságában malasztkincseivel fogjuk keblünkbe zárni, bőségesen osztogatunk abból mindenkinek, akinek szüksége van és aki tőlünk abból részesedni kíván. Azért nagy súlyt kell fektetnünk arra, tisztelendő testvérek, hogy ezeket a lelkigyakorlatokat jól végezzük, hogy jól megalapozzuk lelkűnkben az Isten országát, hogy kiépítsük azt elsősorban magunkban, mert csak akkor leszünk képesek másoknak is osztogatni abból a kegyelemből, melyben részesek vagyunk. De hát mi is az Isten országa? Megfelel erre sz. Pál a rómaiakhoz intézett levelében, midőn igyir: „Az Isten országa nem étel és ital, hanem igazság és békesség és öröm a Szentiélekben.“ (Rom. 14, 17.) Vagyis az Isten országa nem valami külső, a test érzékei alá eső dolog. Nem testi táplálók, nem vagyon, nem földi érdekeknek kielégítése, nem érzéki öröm, anyagi jólét, nem valami, ami a lelkünk bensején kívül volna, hanem benn van a mi lelkűnkben, a mi lelkünk tulajdonsága, a mi lelkünk szellemi kincse t. i. az igazság, a békeség, az öröm a Szentiélekben. Ez a három összefügg, egyik a másikból folyik. Az igazságból fakad a békesség, a békességből származik az öröm a Szentiélekben. Az igazság az alap, a békesség, az öröm a felülépitmény. Vagy hogy jobb hasonlattal éljek: az igazság a gyökér, a békesség, az öröm a Szent- lélekben a törzs, a lombozat, a virág, a gyümölcs, mely abból a gyökérből kisarjad ... És annál erőteljesebb a törzs és annál lombosabb a levélzete és annál ékesebb a virága és annál tökéletesebb a gyümölcse, minél mélyebben van lelkűnkben lemélyitve az igazság és mennél egészségesebb, mélyebb a gyökér, melyből táplálkozik. A lélek értelem és akarat. Mindkettőnek meg van a maga igazsága, mind a kettőben kell, hogy uralkodjék az igazság. Az értelemben uralkodik az igazság, hogyha az Istenről és a létező dolgokról helyes fogalmaink és ismereteink vannak. Ha úgy ismerjük azokat, amint Isten tudja, Isten látja, amint azt nekünk Isten a természetfeletti rendben kinyilatkoztatta. Vagyis igazság van a mi értelmünkben, hogyha mindent a hit világánál Ítélünk meg. És igazság uralkodik a mi akaratunkban, hogyha a mi akaratunk és annak cselekvésekben megnyilvánulása Isten akaratával, Isten törvényeivel megegyezik. Mind a kettőre a hit oktat bennünket. Tehát a hit alapja az igazságnak úgy az értelem mint az akarat világában. A megértés, a megismerés még nem akarás, csak irányítása az akarásnak. Az akarás még nem cselekvés, csak kívánása a cselekvésnek. A megismeréstől a cselekvésig hosszú utat kell befutni mind értelmünknek, mind akaratunknak. Az értelem homályát megvilágítja a hit fénye, az akarat gyöngeségót megerősíti az Isten
