Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

X.

107 Az örökhagyó vagyonának a hagyo­mányok kifizetése után megmaradó részét alapítványul hagyta azzal a rendeltetés­sel, hogy annak jövedelme felerészben Péterfillérekre fordittassék, másik fele­része felperesnek, amig él adassék ki, azután pedig iskolai ösztöndíjakra osz­tassák ki; az alapítvány kezelésére a ka­locsai főkáptalant kérte fel. Ennek az alapítványnak létesülését nem akadályozhatja sem az, hogy az alapítvány jövedelmének felerésze Péter­fillérekre fordítandó, mert ily rendelkezés sem tételes, sem szokásjogi szabályokba nem ütközik, sem az nem akadályozhatja a fenforgó esetben az alapítvány létesü­lését, hogy a kezeléssel végrendeletileg megbízott testület külön alapítólevelet kormány hatósági jóváhagyás végett nem mutatott be. Az alapítványokról szóló törvényeink, jelesen az 1715. 74., 1723. 70., 1791. 23. és 26. t.-cikkek félreérthetetlen tartalma szerint ily természetű alapítványok kor­mányhatósági jóváhagyás nélkül létesül­hetnek s a törvényekben ezekre az ala­pítványokra nézve csupán a főfelügyeleti jog van fentartva. Ebben a főfelügyeleti hatalomkörben pedig az a jog, hogy a kormányt közreműködés is illeti meg a jóváhagyás megadása által az alapítvány létesítésében, amely jóváhagyás nélkül ily alapítványok nem is létesülhetnek, nem­csak benn nem foglaltatik, de a magyar alapítványi jognak hosszú történelmi fej­lődés folyamán kialakult rendszere, mely az 1791. 23. t.-cikkben és az 1791. 26. t.-cikkben különösen 10. §-ában nyert betetőzést, a kormánynak ezt a közre­működési jogát az ily alapítványok léte­sítésében egyenesen kizárja. Ennek a rend­szernek ugyanis az idézett törvényekben körülirt, a piae causae fogalmi körébe eső alapítványok tekintetében garantialis természetű elve az, hogy a főfelügyelet csak a már létrejött és az illetékes tes­tületek kezelésébe jutott ily alapítványok felett gyakorolható és a főfelügyeletből folyó összes jogok a már létrejött alapít­vány, illetőleg annak kezelése ellen órvó- nyesitendők. Ehhez képest felperes az alapitó aka­ratát magába foglaló végrendelettel szem­ben nem követelhet törvényes örökösö­dési jogot az alapon, hogy a szóban forgó alapítvány a kormány hatósági jóváha­gyást nélkülözi. Mindezeknél fogva, kétségtelen lévén az, hogy a másodbiróság ítéletének meg­jelölt rendelkezése alapítványi közjo­gunkba ütközik, a másodbiróság ítéletét ezen részében megváltoztatni s az első- biróság ítéletét kellett helybenhagyni. Te­kintettel azonban arra, hogy a bíróság­nak feladata ily esetekben gondoskodni arról, hogy az alapítványok felett törvé­nyeink értelmében gyakorlandó főfelügye­let lehetővé tétessék és azok a jogok, melyek a kormányt ebben a hatásköré­ben megilletik, érvényesülhessenek, ki kellett mondani, hogy az alapi tó akara­tát tartalmazó végrendelet hiteles máso­latban a m. kir. vallás- és közoktatási miniszterhez felterjesztendő. A takarékpénztári betétekre vonat­kozóan azért helyes a másodbiróság Íté­lete, mert a végrendelet az értékpapírok­ról intézkedik, a takarékpénztári betét­könyvek pedig a tágabb értelemben vett értékpapírok közé tartoznak s a végren­deletből nem állapítható meg, hogy az örökhagyó a takarékpénztári betétköny­veket végrendeleti intézkedés alól ki akarta volna venni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom