Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
X.
108 A kir. Kuria a másodbiróság Ítéletének többi indokait elfogadta. A közalapítványi ügyigazgatóság felebbezése sikerrel járt ugyan, annak költségében azonban felperest elmarasztalni nem lehetett, mert a peresfelek között a perköltség kölcsönösen meg van szüntetve. A felperesi képviselő felebbezési munkadiját és kiadását felszámítás hiányában felével szemben sem lehetett megállapítani. Kelt Budapesten, 1910. évi április hó 28-ik napján. Günther Antal s. k. Pap István s. k. elnök. előadó. 2217. sz. Selyemher- nyótenyész- tés bevezetése a népiskolákba. A földmivelésügyi m. kir. miniszternek a selyemtenyésztés emelése céljából kiküldött meghatalmazottja 4722/1911. sz. alatt a következő megkeresést intézte az egyházi főhatósághoz: „Sok községben a selyem tenyésztés iránti lanyha érdeklődésnek egyedüli oka abban keresendő, hogy a nép nincs tudatában a selyemtenyésztés fontosságának, nem ismeri annak előnyét, hasznát. Ily körülmények között természetesen az ügy iránt sem érdeklődik s ez irányban nem tesz semmiféle kezdeményező lépést. E téren tehát félreismerhetlenül a legfőbb tennivaló azon tényezőkre vár, akik közgazdasági dolgok iránt kellő érzékkel bírnak és akik általában a közjó előmozdítására szentelik tevékenységüket. Éppen a néptanítók azok, kik a néppel és az ifjúsággal való közvetlen érintkezésüknél fogva a legnagyobb szolgálatot tehetnék az ügynek és ezen iparág ismertetésére és terjesztésére kiválóan hivatottak. A tanítói karnak hazafias közreműködésére számítottunk is mindég a selyem - tenyésztés meghonosításánál, mert jól tudjuk, hogy az ő példaadásuknak milyen döntő és irányitó hatása van a népre, mely irántuk bizalommal viseltetvén, tőlük szivesebben tanul, mint bármely idegentől. E mellett már a fiatal nemzedékkel is megismertethetik a selyemtenyésztést, ami az ügyre nézve kétszeres fontossággal bir. Hogy mennyire számítottunk a tanítókra az ügy propagálásánál, ezt leginkább bizonyítja az, hogy már működésünk kezdetén, 1880-ban, a bajai, pécsi, Csáktornyái, soproni, kiskunfélegyházai és szabadkai tanitóképezdének egy-egy tanárát részint közadakozás utján szerzett költségen, részint a felügyelőség hozzájárulásával ki- küldtük Olaszországba a selyemtenyésztés tanulmányozása céljából. Természetesen a tanítók tevékenységét sem kívántuk soha puszta lelkesedésükre alapítani, hanem az ügynek tett szolgálatukat — amennyire módunkban állott — iparkodtunk honorálni is, amit igazol az, hogy a szorgalmi időszak befejeztével elsősorban tanítókat alkalmazunk a gubóbeváltásnál, úgy hogy az e címen, valamint a gubótermelés révén nekik kifizetett összeg 1880. év óta immár közel egy millió koronára rúg. Sőt ezenkívül, hogy a tanítók jóindulatú támogatását mennyire megbecsüli a felügyelőség, ezt még azon ténykörülmény is mutatja, hogy a selyem- és szederfa- tenyésztés terén érdemeket szerzett tanítók arcképét és életrajzát közöljük a selyemtenyésztési naptárban és nekik a nagy nyilvánosság előtt is lerójuk köszö- netünket. Ezeknek előrebocsájtása után bátor vagyok rátérni jelen megkeresésem tulaj-
