Circulares literae dioecesanae anno 1908 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XI.
107 van és a megyés püspök meghallgatása mellett, a pannonhalmi főapátnál a rendi convent hozzájárulása mellett; és végre a vallásalap kegyurasága alá tartozó plébániáknál. A 40 ezer, illetve 80 ezer koronát meghaladó kölcsönszerződések érvényes megkötéséhez ezekben az esetekben mindenkor 0 Felségének mint legfőbb kegyúrnak jóváhagyását kell kikérni. A magánkegyuraság alá tartozó plébániáknál és egyházközségeknél, eltekintve az esetleg létező autonom szervezeti szabályoktól, a jóváhagyást általában a kegyúr és a megyés püspök adja meg. Azokban az esetekben azonban, midőn egyes plébániák vagy hitközségek kölcsöneikhez miniszteri jóváhagyást kértek, igy különösen, midőn a hitelező pénzintézet azt kikötötte, ezek a kölcsön- ügyek úgy tárgy altatnak, mint a királyi adományozásból javadalmat élvező főpapok vagy káptalanok kölcsönügyei. Az ezen kölcsönök felvételére, illetőleg az egyházi javadalmak azok által való megterhelésére vonatkozó különös eljárási szabályok és feltételek felsorolása e döntvény feladatkörén kívül esik. Ki kell azonban emelni, hogy az ily kölcsönök mindenkor csak a terhelt javadalom jövedelméből törleszthetők s azok törlesztésére maga az egyházi javadalom állaga el nem idegeníthető. Jogi természetüket tekintve az egyházijavak tilalmára vonatkozó törvények, mint közcélok szolgálatában állók, a közjog keretébe tartoznak, reájuk tehát az idevonatkozó jogelvek nyernek alkalmazást. Ezek szerint az egyéni akarat a közjogi törvények uralmának feltétlenül alá van rendelve, mely azoknak kényszerítő erejével szemben teljesen hatálytalan. Jus publicum privatorum pactis mutari non potest. A közjogban gyökerező jogról lemondani nem lehet, s a benne rejlő kényszerrel szemben a felek minden törekvése, mely annak meghiúsítását célozza, sikertelen. Amennyiben tehát az ilyen törvény az állandóan követett ellenkező gyakorlat által érvényét nem vesztette, az ellenére létrejött cselekmény, mintha meg sem történt volna, a, célbavett jogeredményt elő sem idézheti. Önként értetik, hogy ily törekvések, mint a törvény által feltétlenül megvédendő közérdeket sértők, bírói segélyben nem részesíthetők s ha az mégis megtörtént volna, következményei, mint az állam jogrendjét veszélyeztetők, fenn nem tarthatók, mert ellenkeznék a közjog sarkalatos elveivel, hogy annak absolut kényszerítő rendelkezéseit a magánfelek egyéni érdekeik érvényesítése céljából bármi módon meghiúsítsák s ezzel azokat közcélt szolgáló rendeltetésüktől megfosszák. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a fenforgó vitás elvi kérdés egyedül a telekkönyvi szabályok szerint el nem dönthető. Az itt szóbanforgó és döntő jelentő- i ségü telekkönyvi akadály meghatározásánál sem lehet a szorosan vett telekkönyvi szabályok korlátái közt maradni, mert kétségtelen, hogy ezektől eltekintve, minden abszolút törvényen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom oly telekkönyvi akadályt létesít, melyet a biró hivatalból is mindenkor figyelembe venni tartozik a nélkül, hogy annak külön telekkönyvi kitüntetése szükséges volna. A mi már a feltett kérdést közvetlenül telekkönyvi szempontból illeti: szabály, hogy oly esetben, midőn valamely bejegyzést telekkönyvi akadály gátol, a telekkönyi ható13
