Circulares literae dioecesanae anno 1907 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIX.
250 akkor szép, ha nagy és szent céloknak szenteltetik.“ Nagyrabecsülte, szerette pályáját,mert tudta, hogy valóban „nagy és szent célok“ szolgálatára van hivatva. Erezte, hogy munkaköre nem szorítkozik az értelem fejlesztésére és egyes készségek begyakorlására. Ismerte fontosabb kötelmeit. Tudta, hogy nemesítenie kell a kedélyt. Irányítani az akaratot. Alakítania a jellemet. Tudta, hogy nemcsak tanítania, hanem nevelnie is kell a társadalom leendő tagjait. Azért is alapozni ügyekezett a vallásosságot. Meggyökereztetni az erkölcsösséget. Éleszteni azt a prometheusi tüzet, amelynek lángjai munkásságra hevítenek, önzetlen törekvésekre lelkesítenek, erényes cselekedetekre gyulasztanak. Nem feledte soha, hogy e tevékenysége által drága kincsek birtokába juttatja a serdülő nemzedéket. A hitnek és erkölcsösségnek magvai- ból u. i., amelyek fogékony keblébe hintetnek, a mély vallásos meggyőződés, a gyöngéd lelkűiét és az erényes jellem hajtásai fakadnak. Ezek gyümölcsei növelik később és fokozzák azt a nemzeti erőt, amely a haza fejlődését, emelkedését, virágzását szolgálja. Minő fontos az a szerep, amelyet a vallás szellemétől áthatott és a nemzeti érzületet gondosan ápoló népiskola betölteni hivatva van, bizonyítják a következő érdekes szavak. Ballagi (akkor még Bloch) Mór 1843- ban a „Pesti Hírlap“ hasábjain egy magyar izraelita tanítóképzőintézet létesítése érdekében kardoskodott. Indítványának indokolására egyebek között így szól: „Végre hitsorsaim is át kezdik látni, hogy ha Magyarországnak valaha polgárai akarnak lenni, gyermekeiket magyaroknak kell nevelniük.“ Azután folytatja: „A zsidók vonakodnak gyermekeiket más hitfelekezetű iskolába járatni és ebben igazuk is van . . . A más hitfelekezetű iskolából kikerülő zsidó ifjak rendesen vallásnélküliek és ennek természetes következésében jobbára romlott erkölcsűek.“1) A vallás-erkölcsös nevelés áldásos hatásairól táplált meggyőződés mindig visz- szatükröződött a katholikus tanítóság munkásságán. A vallásosság és erkölcsösség fénylő zománcával ügyekezett ékesíteni mindig az ifjúság lelkületét. Az a változás, amelyet az 1907. évi XXVII. t.-c. anyagi helyzetére nézve fog előidézni, nem fog befolyást gyakorolni működésének irányára és szellemére. A könnyebbülés folytán nem fogja könnyíteni munkáját. Nem fogja engedni, hogy ügybuzgalma lohadjon, kitartása lankadjon. Nincs is kívánatosabb, mint az, hogy semmise zavarja az ily nemes tevékenység folyamát. Az élet esélyeit azonban nem lehet előre látni. Nem lehet kiszámítani. Az okosság sugalja ennélfogva, hogy gondoskodjunk azokról az eszközökről, amelyek enyhíthetik a lót küzdelmei által okozható kellemetlenségeket, behegeszthetik a fájó sebeket. Legyen szabad azért is a m. t. tanítói kar becses figyelmét ez alkalommal is különös hangsúlyozással felhívni a segélyalap meleg felkarolására. Sajnálatos az a tény, hogy tagjainak száma alig kétezer, holott a katholikus tanitók ösz!) Erdélyi Lipót: A zsidó népiskolai vallásoktatás módszertana. 1890. 15., 16. lap.
