Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
6 tálát rendelte el, a város újabb határozatot nem hozott, hanem az ügyet az irattárba tette. Eszerint a tanítókat és a jegyzőket megillető járásföldeket a város használja és jövedelmüket élvezi, holott azok a tanítói és jegyzői javadalom pótlásául lettek a városnak, mint felügyeleti és ellenőrző hatóságnak átadva. Minthogy az a.-i közlegelö- böl egy fél úrbéri telekre 4'7 láncz, vagyis 10,340 négyszög öl jutott, ennyi járásjutalék lett volna a tanítói alapból a felperes részére kiadandó, s minthogy a város csak egy láncz földet (2200 négyszög ölet) adott felperesnek ki, 8140 négyszög ölnek 4 éven át a felperest illető hasznát elvonta; ezen jövedelmekkel a felperes kárára jogtalanul gazdagodott, miértis a jogczim nélkül jogtalanul elvont hasznot a felperesnek kiadni köteles. Kérte ez alapon a városnak évi 111 frtban, négy évre 444 frtban és járulékaiban elmarasztaltatását. A kir. járásbíróság a keresetet hivatalból visszautasította, mert a felperes kereseti igényét a tanítói alapra kiosztott járásföldekböl öt mint tanítót haszonélvezetül megillető járásföldjutalék állítólagos elvonása miatt előállott vesztett haszon megtérítésére alapítja, már pedig ezen a tanítói javadalom megállapítását czélzó igény nem a bírói, hanem a közigazgatási útra tartozik. A sz.-i kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság az 1899. évi október hó 31-én 1899. E. 149/1. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbíróság végzését megváltoztatta, a felperes keresetét elfogadta s a kir. járásbíróságot további eljárásra utasította. A kir. járásbíróság ennek következtében tárgyalást tartván, az 1899. évi deczem- ber hő 9-én az alperes pergátló kifogást emelt a bíróság hatáskörének hiánya miatt. A bíróság ennek daczára a per érdemébe bocsátkozott. Az 1900. évi május hó 2-án tartott tárgyaláson a bíróság végzésével az 1893. évi XVIII. t.-cz. 44. §-a alapján az eljárást a közigazgatási eljárás befejezéséig felfüggesztette, mert a kereset tárgyát képező járásjutalékföld kiadására vonatkozólag köz- igazgatási eljárás van folyamatban, s mert a per eldöntése olyan körülményektől függ, amelyek megállapítása a közigazgatási hatóság eldöntésének tárgya. Az 1902. évi junius hó 28-án beadott kérvényében a felperes arra kérte a bíróságot, hogy miután a közigazgatási eljárás a törvényhatóságnak 044/901. sz. a. hozott és a közigazgatási bírósághoz benyújtott panasznak elutasítása következtében jogerőre emelkedett határozatával már befejeztetett, a tárgyalást folytassa. A bíróság erre hozott végzésével az ügynek a felmerült hatásköri összeütközés elintézése czéljából a ministertanácshoz felterjesztését rendelte el, mert habár a felebbezési bíróság a bírói hatáskört megállapította, a felek ennek a végzésnek a meghozatala után a bírói eljárást felfüggesztették és ügyüket közigazgatási útra terelték, a közigazgatási hatóság határozata után pedig ismét bírói útra vitték és igy az ügyben mind a bíróság, mind a közigazgatási hatóság eljár. A közigazgatási iratokból a következő tényállás derült ki: G. B. kérelmére a községi képviselőtestület 1897. évi augusztus hó 10-én 205/97. sz. a. kimondotta, hogy a maradványföldek a két községi jegyző és a nyolcz tanító élvezetére kiadandók, azonban a határozatot, mert a szavazásban a községi jegyző mint érdekelt fél is részt vett, 1898. évben a vármegye törvényhatósága feloldotta. Ifj. Á. J., társai megbízásából is, 1900. évben beadott kérvényében arra kérte a községet, hogy a jogerőre emelkedett urhéri egyezség alapján a jegyzői és a tanítói alap javára kiosztott, és ezen alap javára átvett parczellák a város tulajdonát képező ingatlanoktól elkülönittes-
