Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVII.
156 b) Az alap vagyonát kezelő egri főkáptalan képviselője, Begovcsevich Róbert v. püspök, egri kanonok; c) A nagyméltóságú püspöki kar képviseletében: Molnár János pápai praelatus, apát, esztergomi főszékesegyházi kanonok, Begovcsevich Róbert v. püspök, egri főszékesegyházi kanonok. d) Az alap tagjainak képviselői gyanánt: Drégely Kálmán mélykúti tanító (Kalocsa fő egyházmegye), Stark Gyula ez. igazgató, várad-olaszii tanító (Nagyvárad lat. szert, egyházmegye), Kelecsényi Antal mocso- noki kántortanitó (Nyitra egyházmegye), Erdélyi Imre képezdei tanár (Szatmár egyházmegye), Laszczik Gyula elöszállási fö- tanitó (Székesfehérvár egyházmegye), Fodor Imre váczi tanító, a szt. Sylvester rend lovagja (Vácz egyházmegye). Továbbá Zel- liger Vilmos szerkesztő, Ember Károly képzöintézeti tanár, Urbányi József tanár, Puchy József zólyom-péterii tanító, mint vendégek. Eperjes, Kassa, Nagyvárad gör. szert, és Szamosujvár egyházmegyék képviselői nem voltak jelen. III. Dr. Walter Gyula elnök a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: „Mélyen Tisztelt Középponti Bizottság! Azzal az őszinte tisztelettel, amellyel a m. t. középponti bizottságot üdvözölni szerencsém van, a legmélyebb fájdalom és leglelkesebb öröm érzelmei párosulnak ma bensőmben. Rezegnek még keblemben azon meg- illetödés és ujjongás húrjai, amelyeket a rövid idő előtt lefolyt világtörténeti nevezetességű események hoztak mozgásba. Kötelességmulasztást követnék tehát el, ha a hazai kath. tanítóság e tekintélyes képviselete előtt kifejezést nem iparkodnám kölcsönözni annak a mély fájdalomnak, amely sziveinket szent Péter egyik halhatatlan utódának, XIII. Leo pápának örök távozása folytán átezikkázta és nem kérném, hogy azt jegyzőkönyvünkben is megörökítsük. A történelem van hivatva megjelelni azt a helyet, amely XIII. Leo pápát az Üdvözítő földi helytartóinak hosszú sorozatában méltán megilleti. Megegyezik azonban az egész müveit világ már most is abban a hitben, hogy ha nem is volt XIII. Leo pápa a legnagyobb az egyház fejedelmei között, egyike volt mégis a legnagyobbaknak. Általános az a meggyőződés, hogy amily merészen kimagaslók XIII. Leo pápa személyes tulajdonai, ép oly tiszteletreméltó az az apostoli lelkűiét, amely az egyház tekintélyének növelésére, dicsőségének előmozdítására tüzelte. Hódolattal adózott mindenki annak a bámulatos bölcseségnek és szeretetteljes erélynek, amely kormányzását jellemezte. Kegyelettel fogják a századok azokat az érdemeket emlegetni, amelyeket az emberiség legfőbb javainak biztosítására ezélzó törekvései és intézkedései által szerzett. Nem volt az emberiség szellemi érdekeinek oly mezeje, amelyen nagy szelleme maradandó nyomokat nem hagyott volna. Különös figyelemben részesítette mindig az oktatás ügyét is. Az iskolát a kath. egyház azon csataterének tekintette, amelyen — mint egy amerikai püspöknek mondotta — „a társadalom keresztény jellegéért folyik a küzdelem.“ Azért is folyton hangsúlyozta a kath. iskolák szükségességét. Meggyőződése volt, hogy — mint ugyanazon püspöknek mondotta — „az iskolakérdés a kereszténységre nézve életkérdés.“ Az a hatalmas világosság, amelyet XIII. Leo pápa nagy szelleme az egyházra
