Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XVII.

156 b) Az alap vagyonát kezelő egri fő­káptalan képviselője, Begovcsevich Róbert v. püspök, egri kanonok; c) A nagyméltóságú püspöki kar képviseletében: Molnár János pápai prae­latus, apát, esztergomi főszékesegyházi ka­nonok, Begovcsevich Róbert v. püspök, egri főszékesegyházi kanonok. d) Az alap tagjainak képviselői gya­nánt: Drégely Kálmán mélykúti tanító (Kalocsa fő egyházmegye), Stark Gyula ez. igazgató, várad-olaszii tanító (Nagyvárad lat. szert, egyházmegye), Kelecsényi Antal mocso- noki kántortanitó (Nyitra egyházmegye), Erdélyi Imre képezdei tanár (Szatmár egy­házmegye), Laszczik Gyula elöszállási fö- tanitó (Székesfehérvár egyházmegye), Fodor Imre váczi tanító, a szt. Sylvester rend lovagja (Vácz egyházmegye). Továbbá Zel- liger Vilmos szerkesztő, Ember Károly képzöintézeti tanár, Urbányi József tanár, Puchy József zólyom-péterii tanító, mint vendégek. Eperjes, Kassa, Nagyvárad gör. szert, és Szamosujvár egyházmegyék képviselői nem voltak jelen. III. Dr. Walter Gyula elnök a követ­kező beszéddel nyitotta meg a gyűlést: „Mélyen Tisztelt Középponti Bizottság! Azzal az őszinte tisztelettel, amellyel a m. t. középponti bizottságot üdvözölni szerencsém van, a legmélyebb fájdalom és leglelkesebb öröm érzelmei párosulnak ma bensőmben. Rezegnek még keblemben azon meg- illetödés és ujjongás húrjai, amelyeket a rövid idő előtt lefolyt világtörténeti neve­zetességű események hoztak mozgásba. Kötelességmulasztást követnék tehát el, ha a hazai kath. tanítóság e tekintélyes képviselete előtt kifejezést nem iparkodnám kölcsönözni annak a mély fájdalomnak, amely sziveinket szent Péter egyik hal­hatatlan utódának, XIII. Leo pápának örök távozása folytán átezikkázta és nem kérném, hogy azt jegyzőkönyvünkben is megörö­kítsük. A történelem van hivatva megjelelni azt a helyet, amely XIII. Leo pápát az Üd­vözítő földi helytartóinak hosszú sorozatá­ban méltán megilleti. Megegyezik azonban az egész müveit világ már most is abban a hitben, hogy ha nem is volt XIII. Leo pápa a legnagyobb az egyház feje­delmei között, egyike volt mégis a legna­gyobbaknak. Általános az a meggyőződés, hogy amily merészen kimagaslók XIII. Leo pápa személyes tulajdonai, ép oly tiszteletreméltó az az apos­toli lelkűiét, amely az egyház tekintélyének növelésére, dicsőségének előmozdítására tü­zelte. Hódolattal adózott mindenki annak a bámulatos bölcseségnek és szeretetteljes erélynek, amely kormányzását jellemezte. Kegyelettel fogják a századok azokat az ér­demeket emlegetni, amelyeket az emberiség legfőbb javainak biztosítására ezélzó törek­vései és intézkedései által szerzett. Nem volt az emberiség szellemi érde­keinek oly mezeje, amelyen nagy szelleme maradandó nyomokat nem hagyott volna. Különös figyelemben részesítette min­dig az oktatás ügyét is. Az iskolát a kath. egyház azon csataterének tekintette, amelyen — mint egy amerikai püspöknek mondotta — „a társadalom keresztény jellegéért fo­lyik a küzdelem.“ Azért is folyton hang­súlyozta a kath. iskolák szükségességét. Meggyőződése volt, hogy — mint ugyan­azon püspöknek mondotta — „az iskola­kérdés a kereszténységre nézve életkérdés.“ Az a hatalmas világosság, amelyet XIII. Leo pápa nagy szelleme az egyházra

Next

/
Oldalképek
Tartalom