Circulares litterae dioecesanae anno 1896 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VIII.
59 Az elültetendő csemeték kiválasztását, — az e czélra kiszemelt tanuló által elmondandó nehány ünnepélyes mondat kíséretében kell a többi tanulók jelenlétében végezni, az ültetést pedig a 7584/96. sz. körrendeletben emlitett szünnapok valamelyikén kell rendezni. Arra törekedjék a tanító, bogy magában az ültetés tényében lehetőleg mentül több tanuló részt vegyen; a beültetendő terület pedig egyszerűen, de a természet adományaival, pl. földre hintett virággal, gályákkal stb. földiszittessék, az ültetésnél használandó eszközök pedig nemzeti szinü szallagokkal diszittessenek föl. A faültetés tényének befejező részét képezze azon mozzanat, melylyel az elültetett fákat a vezető tanító az utókor, a község kegyeletébe ajánlja, hogy az emlékfák daczolva idővel és viharral, mentül nagyobb számban és mentül tovább élő emlékei lehessenek hazánk ezeréves fönnállásának. Épen azért az ültetés czéljaira olyan fanemek választandók, a melyek hazánkban évszázadok óta, sőt a legrégibb múltban is diszlettek, mert ezekkel a múlt emlékét szépen föl lehet eleveníteni. A kiültetett fák és facsoportok ápolásáról gondoskodni kell: és pedig a szerint, amint más vagy más helyen történik az ültetés, az ily helyek felügyelői utján. Ha az ültetés az iskola tulajdonát képező területen történik, az a telek vázrajzán föltüntetendő. Felhívom végül a tanfelügyelőséget, hogy a teljesített emlékfa ültetésekről az elültetett fák nemének és mennyiségének, valamint az ültetés helyének megjelölésével ide a folyó évi junius hó 1-éig tegyen jelentést. A fejletlen korú kiskorúak házasságához szükséges gyámhatósági jóváhagyás tárgyában a m. kir. belügyminiszter 1896. évi márczius 16-án 15,193. sz. a. valamennyi árvaszékhez kővetkező körrendeletét bocsátotta ki. Többször fordult elő az oly eset, hogy az árvaszékek a fejletlen korban levő szülőtlen árváktól a házasságkötéshez megkívánt gyámhatósági jóváhagyást megtagadták azon az alapon, mert a szülőtlen és az 1894. évi XXXI. t.-cz. 7. §-ában meghatározott házassági akadály (fejletlen kor) alá eső árvák az az alóli felmentést az árvaszéknek be nem mutatták. Az a vélemény, mely szerint fejletlen korú részére az 1894. évi XXXI. t.-cz. 8. §-ában körülirt gyámhatósági jóváhagyás csak az esetben volna megadható, ha a fejletlen korú már megelőzőleg felmentést nyert a 7. §-ban meghatározott akadály alól: a törvényben gyökerező alappal nem bir. A törvény 7. és 8. §-ai ugyanis egymástól teljesen függetlenek. A gyámhatóság ép oly önállóan adhatja meg a jóváhagyást, mint a miniszter a fölmentést; egyik sem pótolja a másikat, de ép úgy egyik sem függ a másiktól. Törvényes sorrend e tekintetben nincs megállapítva. De mig az igazságügyminiszter a fölmentések tekintetében reá ruházott föltétien discretionalis jognál fogva és adott esetekben a közérdek szempontjából (pl. fejletlen korú szülőtlen árva fiuknál) a fölmentés megadását a gyámhatósági jóváhagyástól teheti függővé, ép úgy, mint a hogy a felmentés megadása előtt a törvényes képviselői és a szülői beleegyezést megkívánhatja, melyeknek a gyámhatósági jóváhagyás és beleegyezés csak pótlékát 1860. sz.
