Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
V.
32 való tartozásnak, ugyanazon rendelet egyenesen azon czélból bocsáttatott közre, hogy az 1868. évi 53. t.-czikk, mint imperativ és cogens törvénynek érvény szereztessék. Úgy az 1868. 53. t.-cz. minta februári rendelet, mely az 1868-iki törvény érdekében adatott ki, már magában véve mint tisztán vallási kérdésben intézkedő' törvény és rendelet túllépett az állami hatalomnak általunk azért is tisztelt, mert Istentől eredeti jogkörén, és sérelmes szentegyházunkra nézve. De súlyos az a sérelem is, a melyet ama rendelet és törvény concret, intézkedése ejt szentegyházunknak és híveinknek alkotmányilag biztositott jogán. Legyen szabad e sérelmet a következő rövid összletezésben vázolni. A kath. anyaszentegyház a vegyes házasságot sohasem helyeselte, sőt mindenkoron ellenezte, s megakadályozni törekedett, s csakis fontos okokból s hitelveit biztositó meghatározott feltételek alatt engedi meg azt, a mely feltételek egyike, hogy a vegyes házasságokból származó mindkét nembeli gyermekek a kath. hitben neveltessenek. E feltételektől el nem állhat; csak e feltételek mellett engedi meg s áldja meg híveinek vegyes házasságát. S ép azért azon kath. hivő, ki az egyház által követelt, fent érintett feltételek megtartása nélkül s ennek folytán egyházának áldása nélkül lép a házassági frigyre, szentegyházának törvényei ellen cselekszik. Ezekből önként foly a következtetés, hogy ha az 1868-iki 53. t.-cz. s az 1890. febr. 26-iki rendelet érvényben marad, e két intézkedés megfosztja a kath. lrivőt jogosult és elidegeníthetetlen szabadságától, hogy szentegyházának hitelveit s törvényét életének egyik legfontosabb cselekményében követhesse. Nm. M.! úgy véljük, nem szükséges ezek után még bővebben vázolni, mily nagy sérelmet ejt az 1868. 53. t.-cz. s a febr. rendelet szentegyházunk s híveinek alkotmányilag biztositott jogain. S mi e súlyos sérelemmel szemben jelen viszonyaink között csak azt kivánjuk, adassék meg Magyarország kath. híveinek a szabadság, hogy szent István honalkotó királyunktól drága örökségkép nyert szent vallásuk, hitelveik szerint élhessenek, valamint életük minden viszonyában, úgy az élet egyik legfontosabb pillanatában is, midőn a házasság szentségének frigyére kelnek, legyen sértetlen szabadságuk más vallásu hitvestársukkal elhatározni, hogy gyermekeik mind a kath. hitvallásban neveltessenek: s azért kivánjuk, hogy az 1890. febr. 26-iki rendelet hatályon kivül helyeztessék, az 1868-iki 53. t.-cz. pedig akként módosíttassák, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásának meghatározása a szülőkre hagyassák. E kívánalmunk, a hazánkban tényleg fönnálló jogviszonyokkal szemben sem ütközik nehézségbe s azért annál biztosabban remélhetik a katholikusok, hogy e vallási sérelem hitelveinknek megfelelőleg megszüntettetek. Mert ezt a kérdést reánk nézve csak a kath. vallás hitelvei s a kath. szülők természeti joga és lelkiismerete döntheti el s az államnak e kérdésnél nem lehet s nincs más tenni valója, mint arról gondoskodni, hogyha más vallásuaknak megengedi, hogy hitelveik szerint élhessenek, ugyanez a jog a katholikusoknak is biztosittassék. Ezen jog és szabadság megvédelmezése illeti meg az államot, de nem az, hogy ő állitson fel külön kritériumokat a felmerülő vallási kérdések elbírálására. Ezen a mértéken tulment a februári rendelet s azért természetesen zavart, bonyodalmat kellett előidéznie.
