Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
V.
33 S annak daczára, hogy a magas kormány illetékes tagja a képviselőházban nyiltan elismerte, hogy e rendelet által a kath. lelkészek hivatalos kötelességeikkel összeütközésbe jöttek, még ma is fennáll, sőt annak alapján a kath. lelkészek közül többen zaklatásoknak, és büntetéseknek vannak kitéve. E bajból jelen viszonyok között csak egy módon lehet menekülni, ha t. i. az 1868. t.-cz. a szülők lelkiismereti szabadságának megfelelően revideáltatok vagy kellően értelmeztetik. így kellett volna ezt a czikkelyt már eredetileg is az akkori kormány felfogásához képest megalkotni, mert mig ez a többi bevett hitfelekezetek hitelveit nem sértette volna, addig a katholikusoknak is lehetségessé tette volna, hogy hitelveik szerint éljenek. Hogy a felmerült vitás kérdésnek ilyetén megoldását nem elfogultság, hanem csak a jogosult kath. hitelvi szempont javasolja, azt nem nehéz bebizonyítani. Világos dolog ugyanis, hogy az anyakönyvi bejegyzés csak egyszerű folyománya a vallási testülethez való tartozásnak s bármely vallási testület csak azt Írhatja be anyakönyvébe, a ki hozzá tagul csatlakozott. Minthogy pedig a febr. rendelet az anyakönyvi bejegyzés iránt intézkedett, sérelmes vagy nem sérelmes voltának a kritériumát csakis az egyes vallási testületek azon tana képezheti, mely a tagfelvételt köríilirja. A polgári törvény senkit sem irhát tagul a kath. egyházba vagy bármely vallási testületbe, ha azt az illető vallási testület a maga tanai szerint tagjának nem tekintheti. Nem akarunk hosszabban e ponttal foglalkozni, hisz a három évi kimerítő nyilvános és hivatalos tárgyalás folytán ez annyira világos lett, hogy már maga a kormányelnök ur programmjában az 1868. évi 53. t.-cz. azon rendelkezéseit, melyek a szülőket jogaikban akadályozzák, hatályon kivid helyezni Ígérte, a mi mindenesetre kompetens Ítélet a 12. §. jogi értékéről. Mi katliolikusok a katholikus egyház számára nem kérünk jogot és igazságot olyképen, mintha ezáltal más vallásnak a sérelmét óhajtanók ; ellenkezőleg mi oly intézkedést, illetve az 1868-iki törvénynek olyatén módositását kívánjuk, mely a bevett vallásoknak sem hitelveit sem az állam által nyújtott jogait nem sérti. Az ősi vallás követőinek ezen kívánalma ellen a hazában bevett keresztény felekezeteknek kifogása nem lehet s ha igen, akkor azok hitelveiken felül s azok ellenéibe kivánnak valamit, a mit egy, a pártok felett álló hatalom végrehajtani nem de visszautasítani van hivatva. Nálunk katolikusoknál ugyanis a szerint, a mint a jegyesek leendő gyermekeik vallási neveltetése iránt határoznak, irányul egész eljárásunk, s eszerint a jegyesek lelkiismereti szabadságához van szabva ténykedésünk a vegyes házasságok körül. Ország-világ tudja, hogy ha a jegyesek gyermekeik kath. neveltetését megígérik, solemnis assistentiában részesülnek ; ha nem ígérik meg — van passiva assistentia ; ha pedig ezzel sem elégednek meg, akkor a protestáns pásztor előtt kötött házasságukat is érvényesnek tartjuk. A miből következik, hogy a jegyesek a mint a mi részünkre határozhatnak, éppen úgy elhatározhatják azt is, hogy születendő összes gyermekeiket a prot. vallásu
