Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
V.
31 Nagyméltóságu m. kir. Ministerium! A közelmúlt eseményei, a felzavart vallási béke úgy hozták magukkal, hogy a haza minden polgára élénk érdeklődéssel nézett a programm elé, melyet a magas kormány nevében a ministerelnök ur a múlt év november 21-én a törvényhozás elé terjesztett. Azonban a programmban jelzett egyházpolitikai kérdések nem hogy lecsen- desitették, hanem inkább felizgatták az amúgy is háborgó kedélyeket. Az utóbbi három éven át csak arról volt szó, hogy a febr. 26-iki rendelet s a mire ez hivatkozik, a 68. évi 53. t.-cz. 12-ik §-a a szülők természeti jogának és lelkiismereti szabadságának megfelelő módon rendeztessék, s most ezen egy kérdés helyébe négy újat. kaptunk. A magas kormány kijelentette ugyan, hogy a rendelet s az 1868. Lili. t.-czikknek a szülők jogát sértő rendelkezései hatályon kívül fognak helyeztetni, de ugyanekkor a megváltoztatandó czikk helyébe az általános polgári anyakönyveket, az izraelita vallás receptióját, a vallás szabad gyakorlatát s elvileg a polgári házasságot jelezte behozandóknak. Oly többlet ez, a melynek hallatára a nemzet minden tagja önként is összehasonlítást tesz az uj egyházpolitikai programm és a febr. rendelet között, a négy reformkérdés s magyar hazánk történeti fejleményei s tényleges szükségletei között. Ónként tolul fel a kérdés : ha az a 68-iki törvény a kormány beismerése szerint a szülők jogát sérti, miért nem módosittatik az egyedül? És ha az, mint egyúttal a kath. vallás hitelveivel ellenkező, hatályon kivül helyeztetik, miért kerestetik helyette compenzáczió, miért hozatnak vele kapcsolatban oly főbenjáró más reformok, a melyek egyikére is a nagy nemzetek bármelyike csak válságos körülmények között, hosszú küzdelem után és nehezen határozta el magát ? Ezek a kérdések bennünket is, a magyar kath. egyház főpásztorait foglalkoztattak 1892. évi decz. 15-én tartott konferencziánkon s tekintetbe vévén úgy vallásunk elveit, mint hazánk jól felfogott érdekeit és a szanálandó bajok természetét: a programúiba, felvett négy egyházpolitikai reformjavaslatot, már elvi kijelentésökben is úgy vallásunk mint hazánk érdekeire nézve károsnak találtuk. I. A vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovátartozása. Mielőtt a négy uj javaslat taglalásához fognánk, legyen szabad annál a kérdésnél megállapodnunk, a mely jelenlegi vallási súrlódásainknak forrását képezi : a februári rendeletnél. Ez a tulajdonképeni napi kérdés, a melynek megoldása közszükségletet képez s a mely a mint minden más kérdéstől függetlenül támadt, úgy most is függetlenül létező az uj programm négy javaslatától. A ki azon komoly törekvéstől van áthatva, hogy az állam érdekeinek biztosítása mellett, a vallásos nyugalom és béke hazánkban visszaállittassék, annak minden előtt ezen egy régi kérdést kell tisztába hoznia. A februári rendelet tisztán vallási kérdésben intézkedik, a vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovátartozásáról ; mert eltekintve attól, hogy az anyakönyvezés, a melyre ama rendelet vonatkozik, csak folyománya a hitvalláshoz
