Circulares litterae dioecesanae anno 1889. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVIII.
154 Ansprache des heil. Vaters an das Kollegium der Kardinale am 30. Juni 1889. tolok fejedelmeinek, sz. Péter és Pálnak szószólásában, a kiknek védelme és ótalma alatt a tiszteletreméltó város mindig nyugalomnak Örvendett. Már pedig, valamint ti, Tisztelendő Testvérek fájdalmatokat és imáitokat velünk együtt állhatatosan Istenhez, Egyházának fentartójához és ótalmazójához fordítjátok, úgy legkevésbbé sem kételkedünk abban, hogy ugyanezt fogják állhatatosan tenni tisztelendő testvéreink, Olaszország püspökei is és annál nagyobb éberséggel és fáradozással fogják az idők viszontagságaihoz képest híveiknek gondját viselni. — Különösen arra törekedjenek, figyelmeztetjük őket, hogy tárják föl előttük és világosítsák fel őket arról, mily istentelen és gonosz szándékuk van a vallás és haza ellenségeinek. Szó van t. i. a legfőbb és legigazabb jóról, mely a katholikus hit; az ellenség leginkább arra törekszik, hogy az olasz népet azon hittől elvonja és elszakítsa, melynek mindennemű dicsőségét és folytonos jólétét köszönheti; a katholikus férfiaknak azonban e veszélylyel szemben aludniok, vagy azt könnyen venniök nem szabad, hanem erőseknek kell lenniök a hitvallásban, a hitvédelemben állhatatosaknak, bátraknak és készeknek elviselni, ha kell, bármily viszontagságokat. — Mindezen intések és figyelmeztetések legközelebbről a római polgárokat érintik, mert nyilvánvaló, az ő hitük van kitéve naponkint veszedelmesebb és veszedelmesebb bántalmazásoknak. Azért ők, minél inkább érzik, hogy a hit ajándékából nekik Isten azért adott többet, mert az apostoli Szék közelében és vele közösségben vannak, annál állhatatosabbak legyenek, hogy igy méltókká váljanak atyáikhoz és őseikhez, kiknek hitét az egész világ magasztalta. Továbbá ők, valamint az olaszok mind és a világ minden katholikusai, imáikkal és jócselekedeteik által ne szűnjenek meg Istent kérni, hogy az Egyházon ejtett hallatlan jogtalanságok s esztelen támadások felett támadt haragját kegyelmesen visszatartsa és a jók közös imáját, kik irgalomért, békeért és üdvösségért esedeznek, meghallgassa. EHRWÜRDIGE BRÜDER! Was Wir neulich, in unserer letzten Ansprache an Euch an dieser selben Stelle gesagt haben, dass nämlich neue und schwere Unbilden gegen die Kirche und das römische Papstthum in dieser erhabenen Stadt vorbereitet werden, das ist zu Unserem grössten Seelenschmerze und zum Ärgernisse aller Guten vollführt worden. — Darum liessen Wir Euch ausserordentlicherweise zusammenberufen, um Gelegenheit zu haben, es auszusprechen, in welchem Grade Uns die unwürdige That ergriffen, und mit gebührendem Freimuthe in Euerer Gegenwart einen solchen Frevel zu verdammen. Nach dem Umstürze der Ordnung der Dinge in Italien und der Einnahme Roms sahen Wir allerdings unsere hochheilige Religion und den apostolischen Stuhl durch eine lange Reihe von Kränkungen verletzen ; doch die böswilligen Sekten streben hartnäckig nach Ärgerem, bisher nicht Gestattetem. Sie waren erpicht darauf, der Hauptstadt des Katholicismus die Herrschaft der Gottlosigkeit und jeglicher Unsitte aufzuzwingen, und darum nähren sie allenthalben die Flammen der Missgunst, um diese Hochburg der katholischen Kirche anzugreifen, und bestreben sich, den Eckstein selbst, auf dem sie ruht, wenn es möglich wäre, von
