Circulares litterae dioecesanae anno 1889. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XVIII.

153

mányzása a vallás őrizetével és ótalmázásával együtt Reánk bizatott, kijelentjük, hogy e gyalázatosság által a Várost megsértették, s a keresztény hit szentségét szentségtörően lábbal tiporták, s az egész katholikus világnak panaszkodva és felháborodással adjuk e szentségtörő cselekedetet tudtára.

Mindazonáltal hasznos tanúságot lehet e sérelemből meríteni. Ebből ugyanis mindinkább kiviláglik, vájjon megnyugodott-e az ellenség a világi uralom megdöntésével, avagy nem tör-e más végczélra, hogy tudniillik magát a pápaság szent tekintélyét megsemmisítse, s a keresztény hitet gyökerestül kiirtsa. Hasonlókép kitűnik, vájjon emberi ok vezérel-e Minket az apostoli Szék jogainak visszakövetelésében, avagy nem-e inkább apostoli tisztünk szabadsága, pápai méltóságunk és magának az olasz népnek valódi jóléte. — Végül az események lefolyásából könnyen beláthatni, mily értékkel bírnak és mire jutottak mindazon sok és nagy ígéretek, melyeket kezdetben fogadni nem haboztak. Mert a becsülést és tiszteletet, melylyel a római pápát — állításuk szerint — illetni akarták, érezhetőleg igazságtalanságok és legsúlyosabb rágalmazások követték •, melyeknek most legnagyobbika és mindenki szemébe ötlő jele az amaz erkölcstelen és elvetemült embernek emelt szobor. — Azt akarják, hogy ezen város, melyről erősítették, hogy az mindig a római pápának dicsőséges és biztos székhelye fog maradni, feje legyen az uj istentelenségnek, a hol a majdnem isteni méltóságra emelt észnek botor és szemérmetlen tiszteletet adjanak.

ítéljétek, meg tehát magatok, Tisztelendő Testvérek, mily szabadságot vagy méltóságot hagytak Nekünk legfőbb apostoli tisztünk teljesítésében. — A félelemtől és veszedelemtől még személyünk sem ment: hiszen mindenki tudja, mire szövetkeznek és törnek ez elvetemült emberek; mindenki látja, hogy ők a kedvező idő felhasználásával napról-napra számban és szemtelenségben mindinkább erősödnek és eltökélt szándékuk mindaddig nem nyugodni, mig a dolgokat végletekig nem viszik. És ha ezen esetben, melyről panaszkodunk, egyedül a haszonra való tekintet tartotta őket vissza attól, hogy gonosz tervüket erőszakkal és fegyverrel megvalósítsák, senki sem állíthatja, hogy egykor, kedvező alkalommal, nem fognak-e ama bűntényre is vetemedni; leginkább azért, hogy hatalmukban vagyunk, ők pedig nem átallanak Bennünket nyíltan arról vádolni, hogy ellenséges indulattal vagyunk Olaszország iránt. — Nem kevésbbé kell tartanunk attól, hogy a minden gonoszságra kész, elvetemült emberek feltüzelt szenvedélyei nem lesznek mindig fékezhetők és visszatart- hatók, ha véletlenül zavaros idők állanak be, részben a polgári és állami zavarok, részben a háborúk mozgalmai miatt.

Ebből világosan kitűnik, mily helyzet uralja az egyház Fejét, a katholikusok Pásztorát és Tanítóját.

Ezen keserves aggodalmak és a sok gond, amúgy is hajlott korunkban, felemésztenének, ha fel nem emelné lelkünket és erőt nem nyújtana egyrészt ama biztos remény, hogy Krisztus saját helytartóját az isteni segedelemtől soha meg nem fosztja, másrészt hivatásunk öntudata, mely szentül int, hogy annál buzgóbban lássunk az Egyház kormányzatához, minél erősebben dühöngnek ellene a tévelyek és a pokol által izgatott vágyak viharai. — Minden reményünket és bizalmunkat tehát Istenbe helyezzük, kinek ügyéért küzdünk, bízva legfőkép a hatalmas Szűz, a keresztények Segítségének közbenjárásában, a kihez buzgó szívvel esedezünk, hasonlókép az após-