Circulares litterae dioecesanae anno 1889. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XVIII.

152

erkölcstelen és istentelen uralmat erőszakoljanak: s a gyűlölet lángját mindenünnen ide irányítják, hogy a katholikus Egyház e fellegvárát megtámadva, könnyebben tehessék tönkre, ha lehetséges, alapjában magát a szegletkövet, melyre az alapittatott. Valóban, mintha nem romboltak volna még eleget annyi év alatt, önmagukat iparkodnak vakmerőségükben felülmúlni, midőn a keresztény évnek egyik legszentebb ünnepén nyilvánosan emléket állítanak, hogy azzal az egyházellenes szellemet megörökítsék, s hirdessék az irtóháborut a katholicismus ellen. — Hogy a tett tervezői és kiváló pártfogói ezt akarják, maga a tény igazolja. Tisztelettel halmozzák el a kétszeres szökevényt, az elitéit eretneket, ki az Egyház ellen való megátalkodottsá- gában utolsó lehelletig megmaradt. Sőt épen ez oknál fogva tartják őt dicsőiten- dőnek: igazi érdem úgy sem volt benne.

Kiváló tudománynyal nem birt: hiszen saját iratai pantheismusról és rut materialismusról vádolják őt, közönséges tévelyeknek volt rabja s nem egyszer önmagának is ellenmondott. Erényekkel nem dicsekedhetett, sőt ellenkezőleg az utókor előtt bebizonyítva áll páratlan gonoszsága és erkölcstelensége, mire az embert csakis féktelen szenvedélyei ragadhatják. Jeles tetteket nem müveit, a közügy terén sem szerzett kiváló érdemeket: megszokott mestersége volt a színlelés, hazugság, önzés ‘ ellenmondást nem tűrt, hízelgő, elvetemült szivü és gonosz lelkű volt. A tiszteletnek tehát, melylyel ez embert annyira elhalmozták, kétségkívül az czélja és jelentése, hogy a keresztény hittől elszakadva kell élni s az emberek elméjét Jézus Krisztus hatalma alól végkép kivonni. — Ugyanez czélja és törekvése azon gonosz szövetkezeteknek, melyek minden erejükkel odahatnak, hogy Istentől minden államot elidegenitsenek; és az Egyházat s vele a római pápaságot határtalan gyűlölettel véglehelletig üldözik. — Hogy pedig az igazságtalanság még nagyobb, a dolog még ismertebb legyen, az ünnepélyességet nagy előkészülettel és még nagyobb népsokaság jelenlétében hajtották végre. Nem csekély tömeget látott ama napok alatt Róma saját falai között mindenünnen összegyűlve: szemérmetlenül vallásellenes zászlókat hordoztak körül: s a mi legborzasztóbb, nem hiányoztak jelvények a gonosznak képeivel sem, ki az égben a Magasságbelinek engedelmeskedni vonakodott, s aki fejedelme a lázadóknak és szítója minden árulásnak. — E gonosz cselekedethez járultak a szemtelen beszédek és iratok, melyekben a legszentebb dolgokat szemérmetlenül és kímélet nélkül gúnyolják, s kiválóan magasztalják ama féktelen gondolatszabadságot, mely termékeny szülője a gonosz elveknek, s a keresztény erkölcsökkel együtt alapját ássa a polgári rendnek és társadalomnak.

S ezen szomorú dologra hosszasan előkészülhettek, tervezhették és végre is hajthatták, a hatóságoknak nemcsak tudtával, hanem egyenesen buzdításával és nyílt támogatásával.

Fájdalommal tölt el ama csodával határos dolog, hogy ezen tiszteletreméltó városból, melybe Isten helytartójának szókét helyezte, indul ki az Isten ellen lázadó emberi ész riadója: és ott, honnan a világ az evangélium hamisittatlan parancsait és üdvösségre vezető tanácsait szokta nyerni, a helyzet jogtalan megváltoztával, istentelen tévelyeket, s magát az eretnekséget büntetlenül emlékszobrokkal dicsőítik. Ide juttattak Minket az idők, hogy a szent helyen látjuk a pusztaság utálatosságát.

Ily nagy méltatlanság közepette, minthogy a keresztény társadalom kor-