XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)
i8 lommal kimutattuk, a házasságot minden nép mindig szent és vallási intézménynek tekintette, melynek kötelékét fölbontani tiltják az isteni törvények. Kimutattuk, hogy ha szabad a házasságot fölbontani, szükségkép megzavartatik a családi élet s folytonos viszályok színhelyévé válik; elveszti méltóságát a nő s bizonytalanná lesz a gyermekek sorsa. — Semmit sem törődni a közéletben a vallással, az állam ügyeinek vezetésénél, a kormányzásnál semmi tekintettel sem lenni Istenre, mintha az nem is léteznék, oly vakmerő istentelenség, minőt még a pogá- nyok sem ismertek, kik annyira át voltak hatva isteneik létezése — s a nyilvános vallás szükségességétől, hogy könnyebben képzeltek várost alap, mint államot Isten nélkül. És valóban az emberi társadalom, melyre természetünknél fogva utalva vagyunk, Isten, annak teremtője által rendeltetett s mindazon számtalan javak, melyekben a társadalom bővelkedik, ő benne mint legfőbb okban és kutforrásban bírják minden erejűket és tartósságukat. Ennélfogva valamint az egyeseket, épugy az államokat is maga a természet szava inti, hogy Istent tiszteljék és imádják, mert tőle nyerték létöket és ennek javait. Ép azért nemcsak jogtalanságot és oktalanságot követnek el, hanem képtelenségbe is esnek azok, kik a társadalmat minden vallási köteléktől függetleníteni akarják. Mivel pedig az ember Isten által társas életre van teremtve s a kormányhatalom oly szükséges kapcsa a társadalomnak, hogy ez anélkül okvetlenül fölbomlanék, szükségkép következik, hogy a hatalom tekintélye ugyanattól származik, a kitől származott maga a társadalom. Amiből ismét önként folyik, hogy az, aki a hatalmat gyakorolja, akárki is legyen az, Istennek szolgája. Amiért is a törvényes hatalom igazságos intézkedéseinek ép úgy kell engedelmeskedni, mint a világot kormányzó Isten akaratának, mert igy követeli ezt az emberi tár-
