XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)
*9 sadalomnak rendeltetése és czélja, s egyenesen ellenkezik az igazsággal azon állítás, mintha a népnek tetszése szerint szabad volna megtagadni az engedelmességet. Hasonlókép senki sem kételkedik a fölött, hogy az emberek, tekintve közös eredetűket s természetűket, közös végczéljokat és az abból folyó kötelességeket és jogokat, mind egyenlők. Mivel azonban nem lehet mindegyiknek egyenlő képessége, s egyik a másiktól különbözik a lélek és test tulajdonaira nézve, s mivel az egyesek hajlamaiban, az akarat és természet nyilvánulásaiban számtalan különféleséget észlelünk, semmisem ellenkezik annyira a józan észszel, mint azt akarni, hogy mindnyájan egy és ugyanazon hivatásnak éljenek és az emberi társadalom az osztályok eltörlésével, a teljes egyenlőség szabályai szerint szerveztessék. Valamint az emberi test, ha azt a maga egészében tekintjük, különböző tagokból áll, melyek alakjokra s rendeltetésökre nézve különböznek ugyan egymástól, együttvéve s rendeltetésük szempontjából azonban összhangzó egészet képeznek, mely kellemesen hat a szemre, üdvösen működik s okvetlenül szükséges is: ép úgy az emberi társadalomban megszámlálhatatlan az egyes osztályok közti különbség, miket ha mind egyenlőknek tekintenénk s mindenkinek saját akaratát szabad volna érvényesíteni az állam valóságos torzképet nyújtana; ellenben ha különféle rangfokozatokba s osztályokba osztva, törekvéseikben, iparkodásaikban mindegyik saját hivatásának körén belül a közös jónak előmozdítására egyesülnek, jól rendezett és a természeti törvénynek is megfelelő állam képét tüntetik elő. Egyébiránt a fölemlített forradalmi tévelyekből a polgári társadalomra a legnagyobb veszély szár- mazhatik. Mert eltűnvén az Isten és törvényeinek félelme, az emberek megvetik a fejedelmek tekintélyét, és ha megengedjük a zendüléseket s minden vágy szabadon kielégíthető, akkor csak a büntetés
