XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

17 sincs arra, miért részesüljön előnyben az egyik a másik fölött, miután azok különben is egyenértékűek. S hogy mindezeket a szabadkőművesek is vall­ják s eszerint iparkodnak szervezni az államokat is, sokkal jobban ismeretes, semhogy bővebb bizonyí­tásra szorulna,. Régóta ugyanis minden erővel s esz­közzel erre törekednek s ezzel utat törnek azoknak, kik a legnagyobb szélsőségeket sürgetik, úgymint a javaknak fölosztását és közösségét, a társadalmi osztályok és vagyonkülönbség eltörlését. Mi tehát a szabadkőművesség s mily utakon jár, eléggé látható azokból, amiket röviden érintettünk. Főelveik annyira és oly szembetűnően ellenkeznek a józan észszel, hogy azoknál károsabbak nem is képzelhetők. Örületes istentelenség s legvakmerőbb gonoszság ugyanis ki akarni irtani az Isten által ala­pított vallást, megsemmisíteni az ő örökkétartó egy­házát s tizennyolcz század után visszaállítani a po­gányságot az ö erkölcseivel és szokásaival. S nem kevésbbé megdöbbentő s még kevésbbé elviselhető dolog, hogy a Jézus Krisztus által kegyesen nyújtott jótéteményeket nemcsak egyesektől, hanem a csalá­dok- és államoktól is elvonják; ama jótéteményeket, miket még ellenségeink is kénytelenek a legnagyob­bak gyanánt elismerni. Az ily örületes és sötét szán­déklatokból látni, hogy őket is ugyanazon engesztel­hetetlen gyűlölet és boszúvágy vezérli, melytől a go­nosz szellem, a sátán, Krisztus Urunk irányában ég. Épugy nem mondható egyébnek az emberiség meg- gyalázásánál és szégyenteljes bukásba való kergeté- sénél a szabadkőművességnek ama másik czélja, mely nem egyéb, mint az igazság és becsületesség alapjának ledöntése és közremüködésök azokkal, kik oktalan állatok módjára megengedhetőnek tartják mindazt, ami nekik tetszik. Méginkább növelik a bajt ama veszélyek, melyekkel úgy a családi tűzhelyet, mint az államot fenyegetik. Mint ugyanis más alka­2

Next

/
Oldalképek
Tartalom