Circulares litterae dioecesanae anno 1883 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVIII.
yy nak felvilágositólag hatni az Eötvös-alap hátrányaival szemben a katholikus alap előnyeit megismertetni s alkalmilag tanítóinkat erről meggyőzni; — 6. ha sikerülne az Eötvös-alap és árvaházzal szemben mielőbb létrehozandó hasonczélú katholikus alapot talán a főpapok adakozása utján oly helyzetbe juttatni, hogy a körülbelül 15990 forint tőkével biró Eötvös-alappal szemben versenyképességét mindjárt az első években igazolja. Ily módon minden egyenes tilalom nélkül is távol tartanák magukat az Eötvös-alaptól katholikus intézeteink tanítói; sőt ha itt kevesebb évi befizetés mellett is biztosítva van ugyanazon előny, akkor még azon 2000 katholikus intézetbeli tanítók legnagyobb része is kiválna abból, kik eddig tagjaivá lettek. — Pedig már ez is szép eredmény volna, ha ezen katholikus tanítók által évenkint fizetett 2—4000 forint összeg külön és kizárólag a katholikus tanítóknak és katholikus érdeknek gyümölcsöznék. C) Lehetnek-e főtanhatóságaink közömbösek tovább is az Eötvös-alap iránt ? ! Addig ezt lehetett tennünk, mig katholikus tanítóink kevésbbé érdeklődtek iránta. — Ma azonban, mikor az Eötvös-alapból 2—3000 osztatik ki ösztöndíjul és segélyül, katholikus tanítóink is melegebben kezdenek érdeklődni, s már eddig 10 katholikus tanitóegylet Eötvös:alap-bizottságot alakított, máshol szintén többen sürgetik annak alakítását, mások ismét tényleg belépnek egy-egy forint évi fizetés mellett rendes tagoknak, sőt a „Néptanítók Lapja“ arról is tanúskodik, hogy az egyházmegyékben egyre szaporodik a tagok száma. — Ide járul, hogy a tanítók maguk is kérdést intéznek már hozzánk, ajánljuk-e a belépést, vagy jobb, ha attól távol tartják magukat, s ha például valamely egylet kérdés alakjában felterjeszti ez a főtanfelügyelőségnek, vagy a főpásztornak, okvetlenül állást kell foglalni. A további hallgatás egyenlő volna ezek szerint az Eötvös-alap helyeslésével, a belépés hallgatag megengedésével; miért is jobb, üdvösebb, ha minél előbb történik az ellenkező irányban valami, hogy katholikus tanintézeteink tanítói tudják magukat tájékozni, s ne a felekezetnélküliséget mozdítsák elő filléreikkel, hanem inkább 14 ezernyi számukra támaszkodván, az 1600 felekezetnélküli tanítóval szemben teremtsenek külön katholikus országos alapot és árvaházat. D) Felmerül ezek után a kérdés, mi volna hát a teendő!! Leghathatósabb és legszükségesebb volna, mint már a fentebbieknél is érintve volt, egy tisztán katholikus tanítói alap és árvaház létesítése: először ugyan a katholikus intézetek tanítóinak anyagi segélyezése szempontjából, mert igy a kath. intézetek tanítóinak befizetett pénze, mi eddig is körülbelül 2—4000 forintra megy kizárólag ezek gyermekei között osztatnék ki és a katholikus felekezeti önsegélyzés elvének ily országoz színezetű megvalósítása mellett egész könnyedséggel meg lehetne honosítani egyesületeinkben a kölcsönös segélyezési szövetkezeteket, mi lényegesen emelni fogná a katholikus tanintézetek tanítóinak anyagi helyzetet, s előnyére válnék az egyházmegyei kántortanitói nyugdíjintézetek fejlesztésének. ♦ Ve
