Circulares litterae dioecesanae anno 1883 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVIII.
98 •*<Rm aggodalmunk, hogy a hatalomnak kedvezéseiben különben is részesülő ezen feleke- zetnélküliség már a közel jövőben oly túlsúlyra vergődhetik, melylyel mig saját terjeszkedését mindenütt eló'mozdithatja, a mienket nemcsak könnyen akadályozhatja, hanem saját körünkben való üdvös működésünk hatályosságát is zsibbaszthatja. — Nem állitjuk mi, hogy az Eötvös-alap ösztöndijainak s segélypénzeinek kiosztásában az országos tanitói gyűlés ezen alapok létesítőinek példáját követni fogná, sőt ellenkezőleg, a magas kormánynak ismert jogérzete ama biztató reményt kelti fel bennünk, hogy az országos tanitói gyűléssel szemben hatalmi befolyását ezen ügyben is legalább a méltányosság követelményeinek kielégítésére érvényesitendi, de kétségtelen tényül marad mégis az, mert az ember természetének megfelelő dolog, hogy az országos tanitói gyűléssel szerves összeköttetésben lévő nem felekezeti tanhatóságok ezen alap kezelésnél hatalmukat latba vetni fogják, hogy saját felekezetnélküli embereik önmaguknak és a felekezetnélküliség érdekeinek a döntő szerepet biztosítsák. — Ez esetben pedig 5-ször méltán tarthatni attól, hogy az 1868. évi 38. t.-cz. III. fejezete és az 1876. évi 28 t.-cz. 9. és 13. §§. által a felekezeteknek biztosított és ezen törvény szelleme és dispositiója szerint megőrzendő autonomicus tanhatósági önállásunk veszélyeztetnék és tanítóink hatóságaikkal szemben való fegyelmezettség! viszonya is olyannyira megnehezittetnék, hogy azok a szükséges tekintély hiányában törvény- szerű hivatásuknak kellőleg meg nem felelhetnének, tanítóikkal pedig válságos per- ezekben majd biztosan nem rendelkezhetnek törvény által biztosított érdekeik s jogaik megvédésére irányuló szándoklatai az „Eötvös- és kórház-alap“ által lekötelezett tanítóikban ellenszenvre — ellenhatásra találhatnak. Ha tehát mindezen nagyfontosságú érdekek veszélyeztetését kikerülni akarjuk, az Eötvös-alap pártolásától el kell államink. B) Felmerül a második kérdés, hogy t. i. miután annyi érv szól az Eötvös- alap pártolása ellen, nem volna-e helyén, hogy tanítóink tilalom által ezen alaptól távol tartassanak ? Nyíltan és egyenesen eltiltani a belépést nem volna tanácsos, mert egyrészről elleneink ezt igen gyűlöletesen kizsákmányolhatnák az egyház és a papság ellen, mig másrészről ha egyesek még sem tartanák magukat, kik például eddig beléptek, alig lehetne ellenök fegyelmi utón a tiltó rendeletnek érvényt szerezni. — Ily egyenes és határozott tilalom tehát mindkét tekintetben csak hátrányos lehetne. Tanácsosabb és sikeresebb volna itt közvetve távol tartani tanítóinkat, úgy t. i. hogy 1. felolvasások és előadások tartatnának katholikus tanító egyesületeinkben az Eötvös-alappal szemben egy tisztán katholikus jellegű országos tanitói alap és árvaház teremtése mellett; — 2. ha ez utóbbiak főpásztorok által melegen ajánl- tatván, a belépésre tanítóink felszólittatnának; ha minden katholikus tanító egyesületben szerveztetnék fiók-bizottság ezen katholikus alap gyámolitására, mely azután tagokat a k kolikus alap számára megnyerné; — 4. ha itt kevesebb például 50 krajezár vagy 1 forint befizetéssel is biztosítanék azon előnyöket, melyeket amaz 1 frt befizetés mellett nyújt; — 5. ha espereseink és hatósági közegeink iparkodná
