Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
XIII.
kit, miszerint a társulat segélyzését azon egyházmegyék. melyek éveken át csak igen kevéssel vagy majdnem, sőt épen semmivel sem járulnak a társulat céljainak előmozdításához, aránylag nagyobb mértékben veszik igénybe, mint azok. melyek azt fennállása óta folyvást a legbuzgóbban támogatják. A társulat iránti nagyobb részvét hiányának oka tehát nem az, mintha céljai ismeretesek nem volnának, mert hiszen a Sz.-László-Társulat létezését, midőn segélykérésről van szó, igen jól tudják ott is, hol különben nem szoktak róla éveken át megemlékezni. Ez kétségkívül csak azt bizonyítja, hogy társulatunk egy igen érezhető szükséget fedez s többé nem nélkülözhető; annál sajno- sabb tehát, hogy e meggyőződés és annak belátása még nem tört magának mindenüvé utat, miszerint a Szent-László-Társulat csak úgy folytathatja üdvösen és hathatósan működését, ha kellő támogatásban részesül, mely lehetővé tegye, hogy a szeretet filléreiből forintokkal, százakkal, ha kell, ezrekkel segél- jen ott, hol erre szükség van. Hetvenkét krajcár az évdij, mire a társulat minden egyes tagja kötelezi magát s még ezen csekély üsz- szeg is az illető egyházközségi bizottmánynál havi hatkrajcáros részletekben fizethető. Oly csekélység, mit bizonyára mindenki köny- nyen nélkülözhet, hogy azt a keresztény szeletet oltárára áldozatul letegye. És mégis mily kevesen teszik ezt, még azok is, kik különben oly könnyen tehetnék! Igaz, hogy most a divatos eszmék korát éljük s társulatunk feladata nem szerencsés azok közé tartozni. Most nem a templomépi- tés, hanem a templomrombolás kora van; szűkölködő katholikus testvéreink egyházi és iskolai szükségein közös vállvetéssel segíteni nem tartózhatik gondjaink közé, sem csángó testvéreinket nem kell féltenünk, hogy templomok s magyar lelkészek hiányában elfeledik őseik nyelvét s már a legközelebbi nemzedék alig fogja érteni azt a nyelvet, melyet édes mienknek nevezünk. Áz ő jajkiáltásuk nem hallik el hozzánk s az, mi közgyűléseinken, mi lapjainkban már többször és tüzetesen tárgyalva volt, nem költhető még föl eléggé figyelmünket. De hisz erre nincs is szükségünk, mert mi oly nagyon sokan vagyunk! Mig Franciaország szerencsésebb napjaiban évenkint százezreket tudott közadakozás utján, a keresztény szeretet filléreiből összegyűjtve, tőle igen távol eső világrészek katholikus községének egyházi és iskolai szükségei fedezésére áldozni s még most, nagy szerencsétlensége közepeit sem feledkezik meg Kelet katholikusainak segélyezéséről, mi itthonn hazai szükségeinkről is csak alig tudunk megemlékezni s közvetlen szomszédságunkban Tisztelt közgyűlés ! Nem kutatom az okokat , melyek a magyarországi katholikusok minden szépre és jóra fogékony keblében a részvét ezen pangását előidézték. De nem mulaszthattam el, hogy e komor képet ne tárjam a tisztelt közgyűlés elé, mert azt hiszem,- hogy ezzel az ügynek többet fogok használni, hogy az őszinte szónak talán sikerülni fog fölrázni a lelkeket azon lethargiából, melybe elmerülni látszanak. Mennyit és mit tehetett volna a Szent- László-Társulat , ha tagjai évről-évre azon arányban szaporodnak, mint azt a kezdet oly szépen Ígérni látszott! Mig a társulat keletkezésének első éveiben évenkint több .mint, 10,000 forintot volt képes segélyzésekre'fordítani, az utolsó években ezen segélyzést már csak felényire gyakorolhatta, holott a szükség inkább növekedett, a segélyzést kérők száma szaporodott. Az utolsó közgyűlés óta, tehát húsz hónap alatt, a társulat hazai célokra, névszerint templomok és iskolák építésére 4185 forintot, a keleti katholikusok s kiválólag a csángók segélyzésére 4930 forintot, a szent atyának, a Pécsett tartott közgyűlés határozata folytán, 2000 forintot adományozott. Mi mindez azon szükséghez képest, mely kopogtat ajtainknál, mely várja a kielégítést! Pedig a társulatnak rendes kötelezettségei is vannak itthon és Keleten, melyeknek teljesítését Ígérte ! A bukaresti, ploesti magyar tanítók rendes évi fizetésén, a hercegovinai katholikus missio évi segélyzésén, a két bosniai szent-ferenc-rendi szerzetes-növendéknek a gyöngyösi zárdában állandóan elvállalt neveltetésén kivül, újabban a belgrádi osztrák-magyar főconsul folyamodására, az ottani, legnagyobbrészt magyarországi illetőségű r. katli. községnek elemi iskolája fentartására a választmány évi rendes 200 forintnyi segélyzést szavazott meg. A csángók segélyzése is napról-napra nagyobb mérvben fogja igénybe venni társulatunkat. Ezen ügyben, dacára a rendelkezésünkre álló csekély pénzerőnek, jelentékeny előhala- dás történt. A nagyméltóságu püspöki karnak a római propagandánál a zsinat tartama alatt, tett lépéseit örvendetes siker koronázta. Csángó testvéreinknek hosszú idő óta csak egyetlen magyar lelkészük volt, most már négy magyar lelkész hirdeti köztök magyar nyelven Isten igéjét s rövid időn ismét két magyar hitküldér fog közéjük menni. A propaganda, meggyőződvén a nagyméltóságu püspöki kar előterjesztése folytán, miszerint a moldvai csángók egyházi és iskolai ügyeinek vezetése, a hívek lelki gondozása okvetlenül magyar
