Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
XVII.
108 scepisse se scribit gallicanam propositionem Nro 4-tam, quam vero non modo non defendit, immo vero solidissimis argumentis conficit, ac refellit. Nro 27. pag. 10. hanc elicit memoratu notatuque dignissimam professionem: „Declaratio illa, nomine Cleri Gallicani edita, continuo a Georgio Szelepchény Archi-Episcopo Strigoniensi in Concilio nationali, acri sententia est adfecta, nec ante nostram aetatem in Hungária Cathedram obtinuit“, seu quod idem est, propositio quarta Gallicana in Hungária primum tempore Josephi II. doceri coepit. Nro 263. pag. 76. innuit Auctor qui factum sit, ut declaratio illa non cathedram, sed cathedras in Hungaida obtinuerit. En auctoris verba: „Cedite amici! ut post adducta tanta causae momenta, sincere depromere possim mentem meam. Equidem ita sentio, neminem ingenuum, tantilla mentis acie praeditum, nec partium studio, aut praejudicio sibi ereptum, lectis his argumentis posse omnem omnino infallibilitatem Pontifici prae ceteris Episcopis peculiarem, negare; etsi nil ambigam, de eiusdem exercendae methodo disceptari posse, nec tamen ideo in huius periclitationem illam quoque retrahendam esse; num enim de gratiae efficacia, de gratuita praedestinatione, de Dei providentia etc. dubitandum est, quod harum methodum assequi, vix, aut ne vix quidem liceat? Utique et de Conciliorum gener, infallibilitatis methodo, requisitis, limitibusque semper disputatum fuit; quin ideo horum singularis infallibilitas neganda sit. — Ac porro enixe oro Theologiae et Canonum Doctores, ne partium, sed veritatis inter partes aliquomGdo communis studia modeste ac firma cum fiducia, erga Lucem illuminantem omnem hominem, consectentur: at Principes quoque exorandos sumant, ne modestissimam eam veritatis indagationem vetent: neque in quaestione Juris Divini Judices se constituant; quin potius Divinae hujus veritatis tranquillae consectationi favere dignentur.“ Mindennapi Lelki-Táplálás, azaz a lelki Üdvösség Keresésének nyomos Oktatása, mellyet egybe szedegetett és az Hivek Hasznára kiadott Német Mihály néhai Sövényházi Plébános, és a Győri felső Megyének Al-Esperestje 1821 Esztendőben. Második Rész. Pozsonyban, Belnay Örököseinek betűivel, 1824. In Capite 171. sic intitulato: „Esedezzünk Isten elöttaz Any a s z en t eg y há z nak F ej éért, a Római Pápáért;“ pag. 14. haec continentur: „A mi Üdvözitőnk Krisztus Jézus, az ő Anyaszentegyházának láthatatlan fő Papja, Feje, és Főpásztorja, annak Gondviselését magára válalta; de mivel ő láthatóképen mivélünk nem akart maradni, hanem a mennyei Dütsősségbe vissza térni, azért maga helyett szent Péter Apostolt és annak Követőit az ő Helytartójává, az Anyaszentegyháznak látható Fejévé, Főpapjává és fő Pásztorává választotta, hogy az ő tsalhatatlan ítélete és Oktatása által fentartassék az Hiveknek Egyessége, az Hitnek Igazsága, a Szentségeknek Kiszolgáltatása, az Anyaszentegyháznak egész Epületje, az Isten-Igéjének egyforma Hirdettetése. “ Idem Caput 172. praefati operis sui sequenti insignivit themate: „Az Anyaszentegyháznak, az ő Római fő Pásztorja által tanitatott Igazsági ts al h atatlan o k.“ Vide pag. 17. Mellyik az igaz vallás. Kiadta Szentmiklósi Sebők Endre. Nagyvárad 1848. „Mert ha a’ pokol’ kapui, Krisztus’ ígérete szerént, az egyházon, melly minden időre alapítatott, soha sem diadalmaskodhatnak: ágy azon kősziklának, mellyen az egyház építetett, egész az idők’ végéig szüntelen rendületlenül kell felállani. A’ kőszikla pedig Péter.
