Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1934.

II.

10

vádlója. Nem lehet várni, hogy testileg- lelkileg ép és reményteljes ifjúság lépjen a világba ott, ahol sem testileg sem lelkileg méltó gondolattal nem alapították meg azt az otthont, melynek legdrágább ajándéka és legnagyobb boldogsága volna a gyerme„k. Csak ahol Isten építi a házat s az 0 kegyelmében születik meg az uj élet, lehet bízni, hogy oly lelkek kapcsolódnak az életbe és történelembe, melyek nem átoknak hanem áldásnak hordozói.

Az Isten ajándékának, a gyermeknek, nevelése pedig nem az iskolában hanem a bölcsőben kezdődik. Sőt minden tanítónál és nevelőnél előbb és inkább van az édesanya és édesapa arra hivatva, hogy a leikébe oltott szent ösztönnel és isteni ihlettel törekedjék az újszülött első lépteit már a szentély felé irányítani. Amint a kis Sámuelt anyja nemcsak Isten különös ajándékaképen nyerte, hanem ennek elismeréséül a kisded lépteit is az Ur szentélyébe irányította, úgy kellene minden keresztény anyának és apának is már gyermeke bölcsőjét ringatva arra eszmélni, hogy sikert és boldogságot legjobb akarattal is csak akkor biztosit magzatának, ha az Urnák szenteli s az Ő szellemében őrzi és neveli. Gyermekek bölcsője felett imádkozó és azok jövőjét az isteni kegyelemtől váró szülők a jövő boldogság leghívebb őrei.

Temérdek gondot fordítanak a gyermek örömének és jólétének biztosítására. Hacsak tizedrész annyi éberséggel őrködnének azon, hogy a gyermek lelki épsége is biztosítva legyen, akkor abban a kis lélekben kibontakoznának az Isten felé irányuló vágyak szárnyai s a fejlődő ember első gondolatai is már a legfelsőbb célok felé fordulnának. A gyermek- játékoknak is inkább kellene emlékeztetni Istenre és az Ő szentjeire, mintsem hogy színtelen sőt nem egyszer keresztényiden holmik tömege kacagtassa a kisdedet, szinte azt az érzést keltve, hogy a szülői gondatlanság vagy mulasztás az ördög örömét szólaltatta meg az ártatlan ajkakon.

Mily máskép alakulna a gyermek lelki világa, ha a szülők nemcsak azón töprengenének honnan teremtsék elő az eszközöket elkényeztetett gyermekeik szórakoztatására, hanem ugyanannyi gonddal arra is figyelnének, hogy megtanítsák

már az egész kis gyermeket kezét imára kulcsolni. De nem elég biztatni, hanem példát kell szolgáltatni. Együtt imádkozó szülők és gyermekek nemcsak a legbá- josabb családi kép hanem a jövő legnagyobb záloga. Mily más hatásokat nyer itt a zsendülő élet mint ott, ahol azok akiket legjobban szeret, mindig csak a földre néznek és azt a látszatot keltik, hogy az embernek csak idelenn van keresnivalója az égtől pedig mitsem várhat.

Katholikus szülők, értsétek meg, hogy fiaitok és leányaitok tekintetének Istenhez fordítása a legelső és legfontosab nevelő munka. S ha azt látjátok hogy a gyermekek megfeledkeznek önmagukról sőt szüleikkel szemben való kötelmeikről is és ezen felháborodtok, kérdezzétek meg magatoktól, nem mulasztottátok-e el akkor, mikor a lelket helyes vágányra lehetett volna beállítani, kö- zönbösen és földiesen a legjobb Atyához való tartozást és vágyakozást ápolni s nem volt-e ez főoka a testszerinti szülő tekintélye elhalványulásának? Késő már akkor jajgatni és kapkodni, amikor az elrontott gyermekélet felserdülve levonja az elhanyagolt nevelés következményeit. Kár a tévútra került ifjúság felelősségét hangoztatni, ha a szülők idejében megfeledkeztek róla, hogy „Ha az Ur nem építi a házat, hiába fáradnak akik azt építik.“') Ha -az 0 szellemét nem oltják idejekorán a gyermeklélekbe, hiábavaló minden pénzáldozat, s csak önmagukat vádolhatják, akiknek a gyermek játék volt s nem az isteni Gondviselés által juttatott áldás, melyet komolyan és szentül kell nevelni s jóságát és boldogságát az örökkévalóság szolgálatában biztosítani.

Ha azután a nevelés természetfeletti céljának elmellőzéséhez még az is járul, hogy önzésből vagy hiúságból egy saját halálos ítéletét aláíró társadalom balvéleményének hódolva az Isten rendeléséről megfeledkezett szülők furfangos és bűnös módon elmenekülnek a gyermek- áldás elől és azt az egykét, melyet inkább kedvtelésükre mint kötelességtelje- sitésre fogadtak el Istentől, nem a felelőssége tudatával biró apának és anyának leikével nevelik, hanem akár féltés>) CXXVI. zs. 1.

%