Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1934.

II.

10 vádlója. Nem lehet várni, hogy testileg- lelkileg ép és reményteljes ifjúság lépjen a világba ott, ahol sem testileg sem lel­kileg méltó gondolattal nem alapították meg azt az otthont, melynek legdrágább ajándéka és legnagyobb boldogsága volna a gyerme„k. Csak ahol Isten építi a házat s az 0 kegyelmében születik meg az uj élet, lehet bízni, hogy oly lel­kek kapcsolódnak az életbe és történe­lembe, melyek nem átoknak hanem ál­dásnak hordozói. Az Isten ajándékának, a gyermeknek, nevelése pedig nem az iskolában hanem a bölcsőben kezdődik. Sőt minden taní­tónál és nevelőnél előbb és inkább van az édesanya és édesapa arra hivatva, hogy a leikébe oltott szent ösztönnel és isteni ihlettel törekedjék az újszülött első lépteit már a szentély felé irányítani. Amint a kis Sámuelt anyja nemcsak Isten különös ajándékaképen nyerte, ha­nem ennek elismeréséül a kisded lép­teit is az Ur szentélyébe irányította, úgy kellene minden keresztény anyának és apának is már gyermeke bölcsőjét rin­gatva arra eszmélni, hogy sikert és bol­dogságot legjobb akarattal is csak akkor biztosit magzatának, ha az Urnák szen­teli s az Ő szellemében őrzi és neveli. Gyermekek bölcsője felett imádkozó és azok jövőjét az isteni kegyelemtől váró szülők a jövő boldogság leghívebb őrei. Temérdek gondot fordítanak a gyer­mek örömének és jólétének biztosítására. Hacsak tizedrész annyi éberséggel őr­ködnének azon, hogy a gyermek lelki épsége is biztosítva legyen, akkor abban a kis lélekben kibontakoznának az Isten felé irányuló vágyak szárnyai s a fejlődő ember első gondolatai is már a legfel­sőbb célok felé fordulnának. A gyermek- játékoknak is inkább kellene emlékez­tetni Istenre és az Ő szentjeire, mintsem hogy színtelen sőt nem egyszer keresz­tényiden holmik tömege kacagtassa a kisdedet, szinte azt az érzést keltve, hogy a szülői gondatlanság vagy mulasztás az ördög örömét szólaltatta meg az ár­tatlan ajkakon. Mily máskép alakulna a gyermek lelki világa, ha a szülők nemcsak azón töp­rengenének honnan teremtsék elő az esz­közöket elkényeztetett gyermekeik szóra­koztatására, hanem ugyanannyi gonddal arra is figyelnének, hogy megtanítsák már az egész kis gyermeket kezét imára kulcsolni. De nem elég biztatni, hanem példát kell szolgáltatni. Együtt imádkozó szülők és gyermekek nemcsak a legbá- josabb családi kép hanem a jövő leg­nagyobb záloga. Mily más hatásokat nyer itt a zsendülő élet mint ott, ahol azok akiket legjobban szeret, mindig csak a földre néznek és azt a látszatot keltik, hogy az embernek csak idelenn van keresnivalója az égtől pedig mitsem várhat. Katholikus szülők, értsétek meg, hogy fiaitok és leányaitok tekintetének Isten­hez fordítása a legelső és legfontosab nevelő munka. S ha azt látjátok hogy a gyermekek megfeledkeznek önmaguk­ról sőt szüleikkel szemben való kötel­meikről is és ezen felháborodtok, kér­dezzétek meg magatoktól, nem mulasz­tottátok-e el akkor, mikor a lelket helyes vágányra lehetett volna beállítani, kö- zönbösen és földiesen a legjobb Atyá­hoz való tartozást és vágyakozást ápolni s nem volt-e ez főoka a testszerinti szülő tekintélye elhalványulásának? Késő már akkor jajgatni és kapkodni, amikor az elrontott gyermekélet felserdülve levonja az elhanyagolt nevelés következményeit. Kár a tévútra került ifjúság felelősségét hangoztatni, ha a szülők idejében meg­feledkeztek róla, hogy „Ha az Ur nem építi a házat, hiába fáradnak akik azt építik.“') Ha -az 0 szellemét nem oltják idejekorán a gyermeklélekbe, hiábavaló minden pénzáldozat, s csak önmagukat vádolhatják, akiknek a gyermek játék volt s nem az isteni Gondviselés által jutta­tott áldás, melyet komolyan és szentül kell nevelni s jóságát és boldogságát az örökkévalóság szolgálatában bizto­sítani. Ha azután a nevelés természetfeletti céljának elmellőzéséhez még az is járul, hogy önzésből vagy hiúságból egy saját halálos ítéletét aláíró társadalom balvé­leményének hódolva az Isten rendelé­séről megfeledkezett szülők furfangos és bűnös módon elmenekülnek a gyermek- áldás elől és azt az egykét, melyet in­kább kedvtelésükre mint kötelességtelje- sitésre fogadtak el Istentől, nem a fele­lőssége tudatával biró apának és anyá­nak leikével nevelik, hanem akár féltés­>) CXXVI. zs. 1. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom