Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1934.

II.

11 bői akár idegességből kényeztetik és rontják, akkor ismerjen rá a társadalom önmagában arra a bajszerzőikre, ki meg­fosztja a világot a legnemesebb öröm­től és meghiúsítja Isten tervének meg­valósulását, és önmagára vessen, ha az igy nem nevelt de elrontott uj sarj nem örömnek és haladásnak, hanem kese­rűségnek lesz okozója. Az Üdvözítő Jézusnak egyik legvigasz­talóbb szava: „Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa.“1) Ez vigasztalás is és biztatás is mig az Ur földön jár, de azon túl utalás a képzelhető legnagyobb erő­forrásra, mely a kenyérszine alatt köz­tünk lakó Isten Fiának testével és vé­rével táplál és megszentel. S e fölséges ajándék elsősorban az ártatlan gyermek- lélekre vár, mert nincs hely a világon, ahol dicsősége számára méltóbb trónt állíthatna, mint a tiszta gyermekszív. Szentemlékü X. Pius pápának isteni ihletből született intézkedése, hogy az őskereszténység szent szokása, mely már kicsiny korban odavezette a keresztség- ben újjászületett lelket az Ur oltárához, a XX. században újból törvény lett s a hitbeli megújulásnak, a társadalom meg- szentülésének leggazdagabb forrása. A szentéletü pápa sok üdvös rendelkezése között egyik legáldásosabb, hogyagyer- mekifjuságot az Ur szent testéhez bo­csátotta s ezzel oda vezette ahol a leg­szebb erények virágzanak. Katholikus szülők, éljetek a szent alkalommal, me­lyet az anyaszentegyház nyújt. Higyjetek az Ur Jézusnak, hogy mindaz, aki eszi az 0 testét és issza az 0 vérét örök­életet nyer. Kik gyermekeitek számára az élet kenyerét oly nagy iparkodással keresnétek s nem egyszer oly téves uta­kon hajszoljátok, értsétek meg, az oltá­ron van az élet kenyere, a szentostyá­ban kínálkozik a lélek egészsége, s ha gyermekeitek boldogságát kívánjátok biztosítani, az angyalok kenyerét jókor juttasátok nékik s akkor nyugodtak le­hettek, hogyha az Üdvözítő Jézus Maga lesz nemcsak tanítójuk és példaképük hanem kenyerük, oly ifjak és hajadonok lesznek, akiknek egész lényén a szent­ség illata érzik s lelki megelégedés és boldogság lesz utravalójuk. A szülői házban és Isten oltáránál szentül alakított gyermekleiket nyugodtan lehet azután majd az iskola gondjaira bízni. De értse meg minden szülő, hogy csak az a jó iskola, mely azt a lélek­nevelő müvet, melyet az édesanya s az anyaszentegyház megkezdett, tovább fej­leszti és büszkesége nem az, hogy a gyermeklelket egy csomó ismerettel tele­tömi, akár csak egy gramofonlemezt, hanem hogy abban az örök igazsággal és isteni kegyelemmel szemben az érzé­ket felszabadítja és fogékonnyá teszi. Hálát kell adnunk az isteni gondvise­lésnek, hogy hazánkban az iskola fel­adatát a törvény, és a törvényhozás is igy fogja fel. Örülnünk kell, hogy az iskola a templom kiegészítő része s drága kincs gyanánt kell őrizni a hitvallásos iskolát, melynek minden szava, oktató gyakorlata és egész szelleme az isten­félelem és tiszta erkölcs szolgálatában áll. S ne engedjen egy szülő sem a csá­bításnak, mely elhitetni kívánná vele, hogy az iskolára fordított áldozat elvisel­hetetlen teher. Sokkal nagyobb dijat kell fizetni a rossz iskola káros hatásáért, mint a legterhesebb adó is volna azért, hogy az iskola falai között „is az'Ur szelleme legyen otthon s az Ö igazsága érvényesüljön azután az életben. Ép azért szeressétek katholikus hívek isko­látokat. Érdeklődjetek tanítóitok fáradsá­gos munkája iránt. Ne bíráljátok szűk­keblűén a gyermek érdekében tett intéz­kedést, esetleg üdvös büntetést, hisz az írás szerint is „a vessző és dorgálás böl­csességet ad“,1) hanem ellenkezőleg értsé­tek meg, csak ha szülő és iskola a szent hit és tiszta erkölcs alapján szövetséget köt s egymást kölcsönösen támogatja a léleknevelés legmagasztosabb művésze­tében, remélhető a családi élet újabb virágzása s a jövő nemzedék boldogu­lása. A szülő és iskola minden fáradozása azonban meddő, ha nem fordittatik gond arra, hogy a rossz társaság le ne rom­bolja a fáradságos munka eredményét. A szentirás, mely azt mondja, hogy „a hiv baráthoz semmi sem hasonlítható és nem méltó az arany és ezüst értéke az ő hűségének jóvoltához“2) arra is *) Márk X. 14. ') Péld. XXIX. 5. 2) Eccl. VI. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom