Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1934.
II.
11 bői akár idegességből kényeztetik és rontják, akkor ismerjen rá a társadalom önmagában arra a bajszerzőikre, ki megfosztja a világot a legnemesebb örömtől és meghiúsítja Isten tervének megvalósulását, és önmagára vessen, ha az igy nem nevelt de elrontott uj sarj nem örömnek és haladásnak, hanem keserűségnek lesz okozója. Az Üdvözítő Jézusnak egyik legvigasztalóbb szava: „Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa.“1) Ez vigasztalás is és biztatás is mig az Ur földön jár, de azon túl utalás a képzelhető legnagyobb erőforrásra, mely a kenyérszine alatt köztünk lakó Isten Fiának testével és vérével táplál és megszentel. S e fölséges ajándék elsősorban az ártatlan gyermek- lélekre vár, mert nincs hely a világon, ahol dicsősége számára méltóbb trónt állíthatna, mint a tiszta gyermekszív. Szentemlékü X. Pius pápának isteni ihletből született intézkedése, hogy az őskereszténység szent szokása, mely már kicsiny korban odavezette a keresztség- ben újjászületett lelket az Ur oltárához, a XX. században újból törvény lett s a hitbeli megújulásnak, a társadalom meg- szentülésének leggazdagabb forrása. A szentéletü pápa sok üdvös rendelkezése között egyik legáldásosabb, hogyagyer- mekifjuságot az Ur szent testéhez bocsátotta s ezzel oda vezette ahol a legszebb erények virágzanak. Katholikus szülők, éljetek a szent alkalommal, melyet az anyaszentegyház nyújt. Higyjetek az Ur Jézusnak, hogy mindaz, aki eszi az 0 testét és issza az 0 vérét örökéletet nyer. Kik gyermekeitek számára az élet kenyerét oly nagy iparkodással keresnétek s nem egyszer oly téves utakon hajszoljátok, értsétek meg, az oltáron van az élet kenyere, a szentostyában kínálkozik a lélek egészsége, s ha gyermekeitek boldogságát kívánjátok biztosítani, az angyalok kenyerét jókor juttasátok nékik s akkor nyugodtak lehettek, hogyha az Üdvözítő Jézus Maga lesz nemcsak tanítójuk és példaképük hanem kenyerük, oly ifjak és hajadonok lesznek, akiknek egész lényén a szentség illata érzik s lelki megelégedés és boldogság lesz utravalójuk. A szülői házban és Isten oltáránál szentül alakított gyermekleiket nyugodtan lehet azután majd az iskola gondjaira bízni. De értse meg minden szülő, hogy csak az a jó iskola, mely azt a léleknevelő müvet, melyet az édesanya s az anyaszentegyház megkezdett, tovább fejleszti és büszkesége nem az, hogy a gyermeklelket egy csomó ismerettel teletömi, akár csak egy gramofonlemezt, hanem hogy abban az örök igazsággal és isteni kegyelemmel szemben az érzéket felszabadítja és fogékonnyá teszi. Hálát kell adnunk az isteni gondviselésnek, hogy hazánkban az iskola feladatát a törvény, és a törvényhozás is igy fogja fel. Örülnünk kell, hogy az iskola a templom kiegészítő része s drága kincs gyanánt kell őrizni a hitvallásos iskolát, melynek minden szava, oktató gyakorlata és egész szelleme az istenfélelem és tiszta erkölcs szolgálatában áll. S ne engedjen egy szülő sem a csábításnak, mely elhitetni kívánná vele, hogy az iskolára fordított áldozat elviselhetetlen teher. Sokkal nagyobb dijat kell fizetni a rossz iskola káros hatásáért, mint a legterhesebb adó is volna azért, hogy az iskola falai között „is az'Ur szelleme legyen otthon s az Ö igazsága érvényesüljön azután az életben. Ép azért szeressétek katholikus hívek iskolátokat. Érdeklődjetek tanítóitok fáradságos munkája iránt. Ne bíráljátok szűkkeblűén a gyermek érdekében tett intézkedést, esetleg üdvös büntetést, hisz az írás szerint is „a vessző és dorgálás bölcsességet ad“,1) hanem ellenkezőleg értsétek meg, csak ha szülő és iskola a szent hit és tiszta erkölcs alapján szövetséget köt s egymást kölcsönösen támogatja a léleknevelés legmagasztosabb művészetében, remélhető a családi élet újabb virágzása s a jövő nemzedék boldogulása. A szülő és iskola minden fáradozása azonban meddő, ha nem fordittatik gond arra, hogy a rossz társaság le ne rombolja a fáradságos munka eredményét. A szentirás, mely azt mondja, hogy „a hiv baráthoz semmi sem hasonlítható és nem méltó az arany és ezüst értéke az ő hűségének jóvoltához“2) arra is *) Márk X. 14. ') Péld. XXIX. 5. 2) Eccl. VI. 15.
