Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1933.
II.
8 mintha nem is volna köze e világhoz, de azt hangoztatja, hogy országa és törvénye nem e világ formái és hatalma szerint való, hanem onnan fölülről lett s rosszaság és gyűlölet helyett az emberek nagy része előtt mesébe illő szeretet a törvénye, de ép ezért az egyetlen, mely e világ országait és népeit is szenvedélyektől megszabadítani s számukra földi viszonyok szerint lehetséges megelégedést teremteni képes. A megváltás ténye és áldása megkönnyíti számunkra a jelen nyomorúságainak viselését. Ha Krisztus keresztjére hittel tekintünk, nem fogunk folyton a magunk sokkal kisebb keresztje miatt jajgatni, hanem azért, ki többet szenvedett mint mi mindannyian s akin „a mi békességünkért van a fenyíték és nem nyitotta meg száját,“ ') a magunk sorsát nem csak több türelemmel, de főleg több áldozatkészséggel fogjuk viselni. Már pedig az áldozatkészség s belőle táplálkozó munkakedv első feltétele annak, hogy a világ nyomorúságából fölemelkedjék s jajgatás helyett a lassú, de folytonos alkotás s vele az emelkedés utján elinduljon. Korunk szörnyű gazdasági válságából is mindenki szabadulás után kiált s megváltót áhit. De a megváltást rendszerint sültgalamb formájában, mások ajándéka vagy verítéke révén remélik s ép azért e földön és e földről hiába várják. Mindaddig mig a népek vezetői a megváltás útját és eszközeit nem ott mutatják meg, ahol egyedül található, az Ur Jézus szellemében, jóságában, igénytelenségében, áldozatkészségében s mindenkivel szemben egyformán érvényesülő önzetlenségében, addig beszélhetnek szónokolhatnak szünet nélkül s Írhatnak hatalmas könyveket, mindez csak „zengő érc és pengő cimbalom“2) legjobb esetben pedig meddő viták és újabb civakodások tárgya, de jobb élet csak ott lesz, ahol a népek „magukra öltik az Ur Jézus Krisztust“ !) s a megváltott keresztény lélek szeretetgyakorlásával minden vonatkozásban bizonyítják, hogy életre és boldogulásra hivatottak és jogosultak. Békét meg épenséggel hiába áhitanak és remélnek a népek mástól mint az Ur ') íz. LVII. 5.-) Kor. XIII. 1. 3) Rom. XIII. 14. Jézus megváltó szereietétől. Győzni lehet fegyverrel s szolgasorba kényszeríteni a gyengébbeket, de lelkeket összeforrasztani, érdekeket kiegyenlíteni csak az a szellem képes, mely nem a magáét keresi s embertársában valamint a szomszéd népekben is a Krisztus vérén megváltott testvért becsüli és szereti. „Nincs különbségtétel zsidó és görög között — mondja az apostol — mert ugyanazon egy uruk van mindnyájuknak, aki gazdag mindazok iránt, akik Ót segítségül hívjákA1) Mig az üres jelszavak helyett ennek az Istentől sugalt és isteni vérrel megpecsételt szent testvériségnek kegyes jósága el nem árad a földön, addig lehet pillanatnyi siker, fegyveres győzelem, de béke, melyből élet és haladás fakad, csak Krisztus keresztje tövében virágzik. Az anyaszentegyház nem hiába idézi annyiszor „az Istenbárányának emlékét, mert az 0 kiontott vére egyedül alkalmas nem csak a bűnök lemosására, hanem a lelkek összeforrasztására is. „Nincs békességük az istenteleneknek“2) mondja a próféta; viszont minden szent misében eget ostromló imádsággal fordul az egyház az Islenbárányához: „Agnus Dei dona nobis pacem,“ Istenbáránya, sok mindent kérünk Tőled s számtalan könyörgéssel és reménységgel ostromlunk Téged, de mint legnagyobb ajándékot, mint áldozatodnak dicsőségét és koronáját add meg nekünk az egyetértést és békét. Kedves Híveim, ha minden nép és osztály, és családjainknak minden tagja, fönt és alant valók meg fogják érteni Istenbáránya áldozatának jelentőségét s azt, hogy mire kötelez, akkor béke lesz a földön s a gyűlölet uralma nem csak mennyekországa kapuja mögött fog megtörni, hanem már idelenn, s a Krisztus szent vérében megfürdött lelkek a tulvilági örömök előizét, a sze- retetet és belőle áradó boldogságot fogják már a földön kimondhatatlan értékű ajándékként elnyerni. Szeretteim, a Szentatyával együtt én is buzdítalak titeket, hogy a jubileumi szentévben, aki csak teheti, keljen útra és zarándokoljon el a szentvárosba, Jeruzsálembe, s nagy buzgalommal járja végig megváltásunk eseményeinek drága ’) Rom. X. 12.-) Íz. XLVIII. 22.
