Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1930.
VI.
27 2200. sz. Szentséges Atyánk levele a magyar püspöki karhoz Szt. Imre jubileuméra. VI. Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, a Szent Imre jubileumi év alkalmából a magyar püspöki karhoz levelet intézett, melyet magyar fordításban, de latin eredetiben is alábbiakban közlök: „Kedvelt Fiunknak, Serédi Jusztinián- nak, a római szentegyház áldozár-bibo- rosának, esztergomi érseknek és Tisztelendő Testvéreinknek, Magyarország érsekeinek és püspökeinek — Xl.Piuspápa. Kedvelt Fiunk és Tisztelendő Testvéreink üdvöt és apostoli áldást! Kilenc évszázad múlt el azóta, hogy Szent Imre magyar királyi herceg, Szent István király fia, ifjúsága virágában boldog halállal az égi hazába költözött. Illő, hogy a jelentős eseményt a nemes magyar nemzettel együtt az egész katolikus egyház is megünnepelje, mert az egyháznak kiváló dicsősége és büszkesége, hogy a ti népeteknél — rövidesen Európában történt megtelepedés után — az igaz Isten tisztelete nemcsak gyorsan és általánosan elterjedt, hanem már akkor kivételes életszentségü férfiak és nők, sőt ifjak is támadtak. Különösen az Árpádok királyi családja tűnt ki életszentségével, mert belőle a szentek és boldogok egész sora származott, amilyenek a már említetteken kívül Szent László király és Szent Erzsébet, Thürin- gia grófjának felesége, akiknek erényei és szent erkölcsei nemcsak otthon, hanem a külföldön is fényes példákként ragyognak. De Szent Imre mindazokhoz még újabb lelki ékességet is csatolt példás ártatlanságával és szüzességével, miért is különösen az ifjúság mintaképe és az igaz jámborság útmutatója lett. Nem csoda, hogy az Apostoli Szentszék az Árpádházat különös jóindulatával tüntette ki: Szent Istvánt — hazátok nagy erősségét és kiváló ékességét — királyi koronával megajándékozta és neki az apostoli király címét adta. Ámde az egyház nem egyedül a királyi család, hanem az egész magyar nép fiainak lelki javát is minden időben szeges gonddal a szivén viselte s bennük a jámborságot és hitbuzgóságot szorgosan ápolta. Innen van, hogy a ti őseitek a vallásos meggyőződés sugallatából az évszázadok folyamán annyi ellenséges erőt legyőztek és a keresztény Európát a barbár népek betörései ellen élesen bástya és várfalként megvédelmezték. Bármennyire helyén való is, hogy a magyarok megemlékezzenek szentjeik erényeiről és őseik dicsőségéről, mégis sokkal fontosabb, hogy az általuk mutatott példát követni igyekezzenek. Mert nem elég nyilvános ünnepségek pompájában az elődök győzedelmeit emlegetni és a szentek nagy tetteit magasztalni, hanem arra kell törekedni, hogy a mostani magyarok a vallásos buzgóság- nak ugyanolyan lángjával égjenek, mint a régiek és az eltévedések és erkölcsi veszedelmek mai örvényében is a régiek ártatlanságát és hitét utánozzák. Szent Imre különösen az ifjúságot buzdítja gyakorlati keresztény életre s minden erények fényességében világit előtte. A gondviselő Úristen ujja látszik abban, hogy a szent fiú szent szülőktől született. Amit nemrégen az ifjúság keresztény neveléséről mondottunk, azt mind beigazolva látjuk ebben a szűz ifjúban. Igenis a szülők példája után alakul a gyermek lelke. Vajha Szent István király és jámbor nejének képe lebegne állandóan mindazok szeme előtt, akikre a jó Isten gyermekek nevelésének és tanításának gondját bízta! Bárcsak az ösz- szes szülők azon volnának, hogy gyermekeiket a csecsemőkortól az igaz hit tejével táplálják és tőlük mindent eltá- J volitsanak, ami erkölcsileg káros és a keresztény tisztaságra ártalmas! Mivel pedig a gyermekek keresztény nevelése nyilvánvalóan szoros kapcsolatban van a keresztény család fennmaradásával, minden áron oda kell hatni, hogy a házasság kötelékét, amelyet az isteni Üdvözítő szentségi rangra emelt, mindenki szentnek és felbonthatatlannak tartsa. A pogány és keresztény erkölcs között épen az a különbség, hogy amaz a
