Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1929.
IV.
17 valóság portájánál záródik, s rajta jár a keresztet hordók végtelen árja. De ők nem járnak hiába és nem sírnak hiába, i ha Krisztussal együtt járják a kálvária útját és ha Krisztussal együtt emelik a szenvedés keresztjét. Akkor azt is tudják, hogy az ember tragédiája nem reménytelen gyötrelem, mert az első bűn büntetésével egyidőben megcsillogtatta Isten a megváltó szeretet reménységét, és akik ebben hisznek, azok az ő keresztjüket a szabadulás reményével hordozzák. A valóság elől nem zárjuk el lelkünket s mi is, a mindennapi élet küzdelmének harcosai, igazságtalanságának sorsosai és sok keserűségének hordozói, valljuk a szent Egyházzal együtt, hogy itt lent a siralmak völgyében vándorlunk. Mi is tudjuk, hogy nincs emberi élet, mely ment volna a megpróbáltatásoktól. De ha azt látjuk, hogy a fájdalom alatt összetörnek azok, akiknek lelkében reményt nem gyújt az isteni gondviselésbe vetett hit, viszont vigasztalást merítünk vallásos meggyőződésünk szent tanaiból j és abból az Ígéretből, hogy ha Krisztussal szenvedtünk, ő vele meg is dicsőit- tetünk. Az Isten nélkül való élet bünte- j tése a vigasztalan szenvedés, a vallásos j élet jutalma a fájdalom enyhülése. Akik ebben a szellemben Krisztus oldalán viselik az élet szenvedéseit, akik ily emelkedett lélekkel hordják a földi élet keresztjét, azokat a fájdalom meg- nemesiti. Mert amint az arany is a tűzben tisztul, és a gyémánt is a csiszolóban nyeri tüzét, a kőből pedig a szobrász éles vésője faragja ki a remekművet, úgy az emberből, ebből a faragatlan nyers anyagból, a fájdalom préseli ki a legemelkedettebb érzelmeket, a legszentebb elhatározásokat és az élet minden követelményével szemben érzékeny, megértő lelkűidet. Ez magyarázza meg, hogy a legnagyobb szentek, nemcsak hősök voltak a fájdalom viselésében s a kálváriás Krisztusra gondolva szinte gyönyörködve tűrték a szenvedés tüszurá- sait, úgy hogy egy szent Terézia csak egyet kívánt jutalmul: megvetést és fájdalmat viselni, hanem az élet mélységeit megértő lelkűk azt is megsejttette velük, hogy I a szenvedés a földi élet egyik legszebb l és leghasznosabb virága és Szalézi sz. | Ferenc szerint az angyalok csak azt | irigylik tőlünk, hogy szenvedhetünk Iste- * nért, mig ez a kiváltság tőlük meg van tagadva s a földi vándor utjának koronájául Isten által fenntartva. Ha a szenvedő Krisztusnak és az őt utánzó szenteknek iskolájába fogunk járni, akkor a fájdalom nem fog minket úgy eltiporni, mint annyi szerencsétlen embertársunk sorsán látjuk azt napjainkban. Mert miért törnek annyian össze a szenvedés súlya alatt másért, minthogy hitetlenek s nincs meg lelkűknek az a szeme, mely az élet kereszthordozása közben Krisztust láttatja velünk, s nincs meg megnemesedett szivüknek az az érzéke, mely a szent keresztut állomásainál Krisztus sóhajtásaiban nem a kétségbeesés jajkiáltásait, hanem az értünk szenvedő Megváltó kiengesztelő és biztató bátorításait közvetíti számunkra. járjunk tehát készséges lélekkel Krisztus keresztutján s énekeljük buzgó szívvel, hogy a Keresztfához megyek, mert másutt igazán nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek. S a keresztfát átkarolva, a szenvedő Krisztust megértve, az ő példáját életünk szabályául elfogadva törekedjünk a gyengeségből, bátortalanságból és bizalmatlanságból az Isten Fia kegyelme által megedzett és uj életre kelt, a balsors csapásaival bírókra kelő és affelett győzedelmeskedő, egész keresztény emberek lenni. Ha ez a kálváriás szellem tölti el lelkünket, családi otthonunk bajai, házi életünk keservei szintén elviselhetőbbek lesznek. Mert nagy tévedés a sok nagy boldogtalanságot, melyben a család ma gyötrődik, kizárólag a gazdasági válság és anyagi szükség számlájára Írni. Ki tagadná, hogy megnehezült az idők járása fölöttünk, bajaink megsokasodtak s a mindennapi nélkülözés nyomasztó teherként nehezedik a legtöbb családra? De az anyagi szükségnél, bármily terhes legyen is az, sokkal nagyobbak a család lelki bajai. A családtagok egymással szemben való türelmének hiánya, egymás hibái elviselésének csekély készsége, lehetetlen igények támasztásából származó békétlenség és meghasonlás és annyi ezer baj, mely mind onnan származik, hogy nem az Isten szab törvényt családi életünk szentélyére, hanem — miként a magánéletben a családi boldogság feltételéül is — legtöbben a földi javak és örömök szertelen vágyát ismerik:
