Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1929.
IV.
18 ez világszerte s hazánkban is a családi boldogtalanság legfőbb magyarázata. S ezzel szemben hiába látom a keresztény családi otthon falán a régi szép házi áldás képeit és igazságait; mit ér az, ha Isten, hit és béke csak papíron és nem lélekben van? S hiába függ a keresztre feszitett, vagy az Olajfák hegyén értünk vért izzadó vagy arcát Veronika kendőjében megörökítő vagy a Fájdalmas Anya ölében nyugvó Krisztus képe falainkon, ha az ő áldozatos, béketürő, csak jót tenni akaró szelleme, vagy a fájdalmas Szűz Anya keresztutat járó s Isten akaratán megnyugodni tudó szelleme nem él az apák és anyák, a fiuk és leányok szivében. Amint az egyes emberek a szenvedést hitetlen lélekkel meg nem értik, úgy a családok is az élet bajai alatt összetörnek és szétbomlanak, ha felsőbb lelki szempontok a múló örömök és érdekek felett nem uralkodnak. S amint a keresztutat ájtatos lélekkel imádkozva kell járni s Krisztus szenvedésében a szív nyugalmának okát úgy megtalálni, a keresztény család bajaira is irt, szenvedéseire vigaszt a keresztuton iskolába járt lélekben lehet csak remélni. Ha az emberek megtanulnak tűrni, meg nem változtatható helyzetbe Isten akaratából belenyugodni, ha a keresztuti ájtatosságot a család apraja- nagyja ismét együtt fogja végezni, ha a szerény életviszonyokat, melyek közé jórészt önhibánkból is kerültünk, nem átoknak, hanem érdemszerző iskolának fogjuk tekinteni, melybe Krisztus példáját követve kell járnunk: akkor kényelmünk és jómódunk a családi fészekben nem lesz ugyan nagyobb, de nyugalmunk és megelégedésünk mindenesetre több és az örök igazságszolgáltatással' szemben reményünk sokkal jogosabb. S miután a népeknek is van nem i egyszer kálváriájuk, azoknak szintén meg kell tanulni a keresztutat Krisztus sál járni. A történelem fordulatai nem egyszer rettenetes keresztuti stációk, melyeknél nemzetek emlékei és reményei egyaránt keresztre feszittetnek. Ezeknél a stációknál nem csak a nemzet egészére, hanem minden egyes tagjára rárakják a keresztet, mert senki sem oly kicsiny, sem oly nagy, hogy a nemzet egyetemes szenvedéséből kivonhatná 5) 11 zs. 1, 4. magát. A nemzet életében jelentkező ezen kálváriauti stációkat sem egyesnek sem az egész népnek nem lehet ledönteni türelmetlenséggel és lázongással. S botor dolog volna azt kívánni, hogy midőn egy ország elbukik, egyes fiai a nemzeti szerencsétlenség következményei alól mentek maradjanak. Ily hiú kívánsággal szemben joggal lehetne alkalmazni a zsoltáros szavát: „Mért agyarkodnak a pogányok s gondolnak a népek hiúságot. ... A mennyekben lakó kineveti őket és az Ur kigunyolja őket“') mert az Ur gunyjára tarthat csak számot az a nép, amely bajában és szerencsétlenségében nem arra eszmél, hogy a jobb jövőt több türelemmel, több fegyelemmel, több munkával, több igénytelenséggel és mindenek fölött több áldozattal kell kivívni, s mindezekért az erényekért az eget szüntelen imával ostromolni, nem pedig könnyelmű gondtalanságban vagy oktalan erőszakban a föltámadást remélni. A népnek, mely élni akar, Krisztushoz kell fordulni s az ő példájából az élethez és feltámadáshoz erőt meríteni. Kereszthordozás nélkül csodát váró népek nem alakítják a történelmet. A kereszthordozásra pedig erőt, per crucem ad lucem — a kereszt utján át a világosság és szabadság magaslatai felé lendületet — az isteni kegyelem mélységeiből kell meríteni Vagy meghódolunk Isten előtt s vállaljuk az ő életrendjét, ha áldozatos is — és élni fogunk, vagy választjuk a lelki fegyelmet- lenség és testi ernyedtség bűnös örömeit — és elbukunk. Ne féljünk a kereszttől, Krisztus tartja azt Emelt fővel járjuk a krisztusi élet keresztutját — diadalut az. S minden fájdalom és jogtalan megaláztatás keserűségében biz- I zunk, hogy ha vele együtt szenvedünk, együtt meg is dicsőittetünk Ámen. * Jelen körlevelet a legközelebbi vasárnapon a híveknek a szószékről fel kell olvasni. * Szeged, 1929. évi, Nagyböjt I. vasárnapján. GYULA s. k., püspök. 263. Juhász István. Szeged-
