Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-10-01 / 10-11. szám
2-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. október és november hó. könyva-vz\ ('mint igazolvánnyal és ajánló levéllel) vannak ellátva és a községbe érkezvén legelőször a lelkipásztori hivatalban tartoznak jelentkezni és csak akkor működhetnek ha a lelkész engedélyt adott nekiek a gyülekezetben az iratterjesztésre. (Ezt az Útikönyvbe be kell Írni!) Az emberek olvasnak, a mi híveink is. Adjunk és adassunk nekiek mi olyan könyveket, füzeteket, lapokat, amelyek, nem rombolják le, amit mi építünk, sőt igazolják és megszilárdítják azt. Tudjuk, hogy ma nem elég csak szószékről hirdetni Isten Igéjét, hanem minden alkalmas és hasznos eszközt meg kell ragadnunk arra nézve, hogy az minél több családnak legyen áldása, lelki tápláléka és éltetője. Ki az közülünk, aki nem tartja ezt magára nézve kötelezőnek? Lux in tencbris. Rothermere (Radzmir) akciója a trianoni kényszer béke revíziója érdekében I Azt lehetne hinni, hogy széles e világon mindenütt általános lelkesedéssel és hálás örömmel fogadták a magyarok azt a hatalmas megmozdulást, amely Lord Rothermere kezdeményezésére indult meg a magyar igazság napfényre hozása és az országunk kegyetlen megcsonkítása által rajtunk elkövetett hallatlan szörnyűségek orvoslása érdekében. És mégis azt olvastam az amerikai New Brunswickban megjelenő „Magyar Hírnök“ folyó évi szeptember 8'iki számából, hogy a Bridgeporti Rákóczi Egylet 16 számú és Wharton az 50 sz.-u. fiókja egyhangú határozattal, 1927. évi augusztus 21-én állást foglalt a Radzmir akciójával szemben és azzal semmi közösséget nem vállal, azért mert a Lord újságjai is követelték annak idején a trianoni szerződés megkötését. Úgy látszik a Rákóczi Egylet két fiókja nem tudja azt a régi közmondást: „Sapientis est consilium mutare in melius“/ Ami magyarul azt jelenti, hogy: „A bölcsek szokása véleményüket jobbal felcserélni". Nem az számit most, hogy mit tettek a Lord lapjai tudalan- ságból. rosszul informáltságból, elfogultságból, a múltban, hanem az számit, hogy most már mienk a Lord Rothermere szive lelke és hatalmas tolla, mellyel nehány vonás elegendő volt ahoz, hogy felrázza a magyar nemzetet csüggetegségéből és uj reményt, uj hitet öntsön belénk szebb jövőnk iránt és hogy Isten a szegények ügyét nem hagyja ei. Gyászban ülő ezer éves országunkkal lehetetlen, hogy játékot űzne Rothermere és lehetetlen, hogy alapos ok és jogos remény nélkül az egész világ közvéleménye elé oda merte volna vinni a magyar ügyet 1 Sajnálatos volna, ha az amerikai Rákóczi Egylet egyes fiókjai nem lennének abban a helyzetben, hogy véleményüket jobbal felcseréljék! Hiszen azzal, úgyis egyedül állanak a lelkes amerikai magyar egyletek között! — Szamotkér. Kósa Béla. Szerénység, Egyik legbecsesebb tulajdonsága az emberi léleknek s életnek. Ennélfogva általános társadalmi követelmény : legyen minden ember szerény a maga igényeiben, cselekedeteiben s életfolytatásában. Annál egészségesebb a társadalmi élet, mennél inkább érvényesül abban a szerénység követelménye. — Minthogy pedig minden embernek kötelessége részt venni az egészséges társadalmi élet kialakításában, a szerénység is általános emberi kötelességként jelentkezik. Márha pedig kötelességről van szó, ezt a legtöbb ember akként érti, hogy az rajta kivül minden másra tartozik. Voltak korok, melyekben nem igy volt, hanem hatalmas példák, erősen kifejlődött közszellem hatása alatt ékes koronája volt, és keresett disze a magán, családi s társadalmi életnek : a szerénység 1 Ma pedig mintha progresszive haladna a szerénytelenség, az igények tulfokozottságá. az önhittség, önkény, hivalkodás s a tartalmatlan törtetés minden változata. Bizonyos, hogy a háború s az áltála fölkavart szenvedélyek sem kedveztek eme legszebb emberi erénynek s nő testvéreinek, a szelídség, jóság, türelem stb. a lélek egyéb nemes gyümölcseinek, s azok mint hínár a vizen, lefogták, elnyomták ezeket. Az igények hihetetlenül fokozódtak s mindennapi szükségletekként jelentkeznek egészségtelenül. A törtetés, könyökharca az életrevalóság ; a szerénység, szelídség, élhetetlenség, vagy legalább is észre sem vett, lekicsinyelt diiettántizmus. Mások megítélésében nem a szerénység’ szelídség s jóakarat, hanem annál nagyobb adag szefénytelenség, önhittség, üres jelszó s rossz akarat vezetik az embereket. Különösen sok a panasz emiatt, hogy a mai fiatalságban hiányzik a szerénység, sze- lidség; különösen nála jelentkezik az igények egészségtelen, túlzott fokozása ; nem tudják, nem akarják szerényebb viszonyok közzé beleélni magukat akkor, amikor beteg társadalmi, gazdasági életünknek erre oly nagy szüksége volna; törtetés, hivalkodás, önhittség foglalják le erőiket, szabják meg
