Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-10-01 / 10-11. szám
1927. október és november hó. PÁSZTORTÜZ 3-ik oldal. számukra az életcélt boldog korszakok nemes eszményisége helyett. De hát látntdk-é jó példát és hol hat- nak-é hatalmas személyiségek irányitólag, el- határozólag az ifjúságra ; van-é erő, mely megtöri a romlott korviszonyt lenyűgöző, minden nemes, szép törekvést meghiúsító varázslatok erejét ? Ebbe a töprengésbe lehallatszik egy hatalmas személyiség megragadó hangja, mely ifjat, meglett korút, aggott egyaránt lenyűgöz, amely minden rendü-rangura, szegényre, gaz* dagra, egyszerű emberre s a leghatalmasabbra kötelezőleg szól : tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szivü vagyok ! Vigyük ifjainkat Őhozzá, menjünk mind- annnyian kivétel nélkül Őhozzál Merte minden kort túlélő hatalmas személyiség nem más, mert életünknek igazi tartalmat, erőt, célt adó személyiség nem más, mint az : Ur, a Jézus Krisztus ! Gyűrtelek, Dr. Juhász László. Nyári emlék. „Nyomd meg a gombot. .. “ A jóizlésü olvasó bizonyára feltételezi rólam, hogy fenti címet épp oly undorral Írtam le, mint amilyennel elolvassa, mivel abból a pesti, idegen illatú brettlik mételye bűzlik. Ha pedig volna olyan, aki hallani is szeretné ezt az újkori, magyar „irodaimi terméket“ teljes szöveggel és daliammal, nem szükséges érte Budapestre fáradnia, mert a „kultúra terjesztő“ gramophon gondoskodik róla, hogy a jó vidék is részesüljön a kultúra „áldásaiban“, s eljusson hozzánk, elma- maradt falusiakhoz egyik, vagy másik „kul- tur színpad* műsora, melyben a fenti tákolmány nem áll tes*vértelenül. Leheveredek egy lombos, szamosparti fa alá. Nézem amint hab-habra fut, s úgy érzem, mintha minden úszó bab üzenetet hozna Kolozsvár felől. Csendes vizparton olyan hamar vége van a mindennapi hangulatnak, hát még, ha a kanyargó folyó Erdély felé vezeti az ember gondolatát 1 Előttem hancu- rozó gyerekektől, sikoltozó lányok tarka seregétől hangos a „strand", beljebb krákog egy-egy szabadúszó; a tikkasztó hőségtől igyekszik ma mindenki menekülni. Hogy a hangulat teljes legyen, felcsendül a pajkos fiatalok ajkán egy bűbájos dal, melyből az elhagyott szerelmes sir fel: Hullámzó Balaton tetején... A magyar csalogány ajkáról élvezte ezt a nótát a pesti közönség valaha, a népszínház színpadáról; on jatt jött le a vidékre, hogy benne együtt sirjon a szamosparti magyar lány a nagy magyar asszonnyal. Nyomán egy másik nóta csendül fel, benne hatványozva a magyar bánat : Köd lepte be a nagy Szamost... Már nem is olyan nagyon kell meg- sarkantyuzni a gondolatok paripáját, visz a Szamos, a hullám, a nóta... Egy könnycsepp is csillan. Trianon I Lelkem falára vésem ezt a képet egy pillanat alatt, hogy egy másik pillanat könyörtelenül letörülje. Oda van már Erdély, Kolozsvár, Trianon; cda a hullámzó Balaton a ködös Szamos, a dévajkodó ártatlan leányarc, a büvősarcu Nagyasszony emléke, minden, minden Lirnk a lelkemből, mert azt a képet csak az ábrándok világába való elme- rülés rajzolta. A valóság ! — óh a valóság 1 „Nyomd meg a gombot... zavar fel az álmodozásból. Szórakozik a magyar ifjúságS amikor a magyar róna gyermeke jó kedvében rikkant egyet, ajkára nem jön, eszébe nem jut ami szép, ami nemes ; csak az amit a bűnös Budapest termel, szállít, sugároz a csonka [ország határáig: a lelki métely. És ez ragad és fertőz; ime hol van már — a Szamos partján. Weidl Oszkár egy tavaszi reggelen kinéz a readingi fegyház ablakán, s egy csonka fatörzset lát, mely friss, fiatal hajtást hoz. Ezt Írja róla ; „Minden a maga megnyilatkozásának módját keresi*, Az elkurjantott nóta is ezeréves csonka törzsünk megnyilatkozása. A csonka törzs, mely néha olyan örvendetesen nyilatkozik meg, hogy a nagyvilág is hallja, máskor rést üt a jövendők reménységén, s lelkünk legfájóbb burját rezegteti meg. A csonka törzs ifjú hajtása dalol: nem bus magyarokról, tavaszról, virágnyilásról, jövő reménységről, busongó szerelemről: lelkének megnyitatkozása elárulja, hogy érzése, gondolatvilága mennyire hiányos, ha nem hiá* nyos, akkor fertőzött. Megfertőzte a nagyváros, mely szállítja részére a gramophon- lemezt; a nótát, s mindent, amely a virágzó lombos tölgyet csonka törzsé silányitotta. A népiskola tanit dalt de ez nem egyezik a fel
