Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1927-03-01 / 3. szám

2-ik oldal.

PÁSZTORTÜZ

1927. március hó.

őrzése érdekében hozott sok sok áldozatta! református egyházunk megmutatta, hogy e megismerés természetszerű következéseit le akarja s le tudja vonni.

Ha az ember üvegbura alatt vagy virágvázába téve, egymástól elszigetelten élhetne, a fenti tétel lezárt, egész igazság lenne, — de sz adott helyzetben, amikor a társas élet mellett még a tér- és gondolkozásbeli távolságok is le vannak győzve a technika által, — léghajó, a drótnélküli korszakában — csak féligazság S annál veszedelmesebb, ha hangsúlyozása által az igazság másik feiét akarják elsikkasztani A materializmus pedig épen ezt akarja. A vallás magánügy, tehát el kell választani a társadalom, a köz életétől, meg kell szüntetni azokat az előnyöket, kedvezéseket, amelyeket ennek részéről élvez síb.

Az egészség személyes ügye mindenkinek, mégis furcsa és veszedelmes volna azt állítani, hogy az a társadalomra nem tartozik. El lehet e akkor képzelni, hogy a lelki egész ség ügye. amely döntőbb fontosságú mindennél a társadalom életében, a közt nem érdekli? Gondoljunk csak el olyan társadalmat, amely csupa gonosztevőkből s olyat, amely pi református keresztyénekből áll, kik komolyan veszik az evangélium parancsait. Azonnal viiágos lesz előttünk, hogy a vallás nagyon is közügy, az emberiség egyetemes ügye.

Önnön áldozatkészségéből s nem külső támogatásból élő egyház ugyan a példaképünk, mégis megértjük s szükségszerűnek tartjuk, hogy az állam a vallás intézményeit, az egyházakat, anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti. Szerény viszonzása ez azoknak a felbecsülhetetlen értékű szolgálatoknak, amelyeket a keresztyén egyházak s azok közt is elsőül, a mi egyházunk teljesített az erkölcsi nevelés terén. Bármily hódolattal tekintsünk is a modern idők alkotásaira, mégis csak nem a rádió hanem a szeretet szavának akármilyen gyarló megtanulása és gyakorlása érte meg azt a hűhót, amit emberi életnek nevezünk.

Szerintünk tehát a teljes igazság ez: „A vallás azért a legszentebb magánügy, hogy a legszentebb közügy lehessen,

Demecser. Kiss Lajos.

Előfizetési dijakat szép számmal küldöttek be kedves olvasóink múltkori felhívásunkra, de még mindig sokan vánnak a hátralékosok. Vállalt szolgálatunkat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha minden olvasónk ugyancsak megteszi velünk szemben kötelességét, vagyis beküldi az előfizetési dijat már a következő negyedévre is!

Uj tanítói típus felé.

(Folytatás.)

Ismerem és teljességgel értékelem azt a munkát, amelyet tanítóságunk a református egyház ügyéért végzett és mindenkor végezhet, De épen e munka sikere érdekében szeretném, hn minél ritkábbak lennének azok a lelki természetű okok, amelyek gátlóiag lépnek fel.

Szentirás önismeretre utal bennünket elsősorban — ezért az a meggyőződésem, hogy az uj tanítói típus felé az indítást — ép agy, mint az uj papi típus felé — csak komoly önvizsgálat és az abból fakadó belső leszámolás adhatja meg ezzel a drága elhatározással : „Felkelvén elmegyek az én atyámhoz.“

És az aíyánál találkozik a lelkész és a tanitó. Levetkezik ott egymással szemben az esetleges bizalmatlanságot vagy féltékenykedési, amelyek sokszor egy életre vertek éket ember és ember, érték és érték, szív és szív közé óriási kárára a — mindnyájunk előtt legszentebb erkölcsi közületnek — magyar református egyháznak és óriási kárára a lel- készi és tanitói hivatásnak

Lehetetlen másfelől be nem látnunk, hogy a mai idők fokozott igényekkel lépnek fel az egyházzal szemben. Ezért kell az egyház vezér embereinek habár a puritánság és köielességtudás régi nemes veretével, de mégis uj, változatos és intenzív ielki tevékenységgel felkarolni az egyház ügyét, a mi (nemcsak a papoké) ügyünket. E célból az uj papi tipus sáfár akar lenni és olyan pásztor, akinek a szolgálatát nem lehet pénzzé! megfizetni.

Ilyen elhatározással jöjjön az uj tanitói típusra törekvő tanítóság is testvéri kézfogásra egyház építésre, hitélet nemesítésére, akkor irányt szabunk a presbitereknek és híveknek uj presbiteri tipus és uj áidottabb gyülekezeti élet feléHa ezt megtudjuk cselekedni, voltaké- pen nem teszünk mást, mint folytatjuk azt a munkát, amelyet a régi tanitói és lelkészi tipus végzett.

Krisztusunk régi igéiről szól mikor azt mondja: „Uj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek.

Isten iránti hálával és szerette! köszöntjük a velünk hűséges munkában összeforott tanitó testvéreket.

Nyírkárász. Keresztessy Sándor.

Damoklesi kardként függ régóta az iskola fenntartók feje fölött a nem állami tanszemélyzet orsz. nyugdíj intézete részére fizetendő járulék. Úgy tudjuk, hogy a kir. tanfelügyelőség rövidesen még egyszer felszólítja a hátralékosokat a fizetésre.