Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1927-03-01 / 3. szám

2-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. március hó. őrzése érdekében hozott sok sok áldozatta! református egyházunk megmutatta, hogy e megismerés természetszerű következéseit le akarja s le tudja vonni. Ha az ember üvegbura alatt vagy virág­vázába téve, egymástól elszigetelten élhetne, a fenti tétel lezárt, egész igazság lenne, — de sz adott helyzetben, amikor a társas élet mellett még a tér- és gondolkozásbeli távol­ságok is le vannak győzve a technika által, — léghajó, a drótnélküli korszakában — csak féligazság S annál veszedelmesebb, ha hang­súlyozása által az igazság másik feiét akar­ják elsikkasztani A materializmus pedig épen ezt akarja. A vallás magánügy, tehát el kell választani a társadalom, a köz életétől, meg kell szüntetni azokat az előnyöket, kedvezé­seket, amelyeket ennek részéről élvez síb. Az egészség személyes ügye mindenki­nek, mégis furcsa és veszedelmes volna azt állítani, hogy az a társadalomra nem tartozik. El lehet e akkor képzelni, hogy a lelki egész ség ügye. amely döntőbb fontosságú minden­nél a társadalom életében, a közt nem ér­dekli? Gondoljunk csak el olyan társadal­mat, amely csupa gonosztevőkből s olyat, amely pi református keresztyénekből áll, kik komolyan veszik az evangélium parancsait. Azonnal viiágos lesz előttünk, hogy a vallás nagyon is közügy, az emberiség egyetemes ügye. Önnön áldozatkészségéből s nem külső támogatásból élő egyház ugyan a példaké­pünk, mégis megértjük s szükségszerűnek tartjuk, hogy az állam a vallás intézményeit, az egyházakat, anyagi és erkölcsi támogatás­ban részesíti. Szerény viszonzása ez azoknak a felbecsülhetetlen értékű szolgálatoknak, amelyeket a keresztyén egyházak s azok közt is elsőül, a mi egyházunk teljesített az erköl­csi nevelés terén. Bármily hódolattal tekint­sünk is a modern idők alkotásaira, mégis csak nem a rádió hanem a szeretet szavának akármilyen gyarló megtanulása és gyakorlása érte meg azt a hűhót, amit emberi életnek nevezünk. Szerintünk tehát a teljes igazság ez: „A vallás azért a legszentebb magánügy, hogy a legszentebb közügy lehessen, Demecser. Kiss Lajos. Előfizetési dijakat szép számmal kül­döttek be kedves olvasóink múltkori felhívá­sunkra, de még mindig sokan vánnak a hát­ralékosok. Vállalt szolgálatunkat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha minden olvasónk ugyan­csak megteszi velünk szemben kötelességét, vagyis beküldi az előfizetési dijat már a kö­vetkező negyedévre is! Uj tanítói típus felé. (Folytatás.) Ismerem és teljességgel értékelem azt a munkát, amelyet tanítóságunk a református egyház ügyéért végzett és mindenkor végez­het, De épen e munka sikere érdekében szeretném, hn minél ritkábbak lennének azok a lelki természetű okok, amelyek gátlóiag lépnek fel. Szentirás önismeretre utal bennünket elsősorban — ezért az a meggyőződésem, hogy az uj tanítói típus felé az indítást — ép agy, mint az uj papi típus felé — csak komoly önvizsgálat és az abból fakadó belső leszámolás adhatja meg ezzel a drága elha­tározással : „Felkelvén elmegyek az én atyámhoz.“ És az aíyánál találkozik a lelkész és a tanitó. Levetkezik ott egymással szemben az esetleges bizalmatlanságot vagy féltékenyke­dési, amelyek sokszor egy életre vertek éket ember és ember, érték és érték, szív és szív közé óriási kárára a — mindnyájunk előtt legszentebb erkölcsi közületnek — magyar református egyháznak és óriási kárára a lel- készi és tanitói hivatásnak Lehetetlen másfelől be nem látnunk, hogy a mai idők fokozott igényekkel lépnek fel az egyházzal szemben. Ezért kell az egy­ház vezér embereinek habár a puritánság és köielességtudás régi nemes veretével, de mégis uj, változatos és intenzív ielki tevékenységgel felkarolni az egyház ügyét, a mi (nemcsak a papoké) ügyünket. E célból az uj papi tipus sáfár akar lenni és olyan pásztor, akinek a szolgálatát nem lehet pénzzé! megfizetni. Ilyen elhatározással jöjjön az uj tanitói típusra törekvő tanítóság is testvéri kézfo­gásra egyház építésre, hitélet nemesítésére, akkor irányt szabunk a presbitereknek és hí­veknek uj presbiteri tipus és uj áidottabb gyülekezeti élet felé­Ha ezt megtudjuk cselekedni, voltaké- pen nem teszünk mást, mint folytatjuk azt a munkát, amelyet a régi tanitói és lelkészi ti­pus végzett. Krisztusunk régi igéiről szól mikor azt mondja: „Uj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Isten iránti hálával és szerette! köszönt­jük a velünk hűséges munkában összeforott tanitó testvéreket. Nyírkárász. Keresztessy Sándor. Damoklesi kardként függ régóta az iskola fenntartók feje fölött a nem állami tan­személyzet orsz. nyugdíj intézete részére fize­tendő járulék. Úgy tudjuk, hogy a kir. tanfe­lügyelőség rövidesen még egyszer felszólítja a hátralékosokat a fizetésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom